Magyar Napló

Takáts Gyula

Ha így múlik
az év

Elmúlt megint egy év.
A helyi lapba
két versem jelzi ezt:
nevem alatta...
Régóta így megy ez.
Két vers karácsonyra
s pogácsa, szalma, zöld fenyő,
Végére jár az esztendő.


Bizony végére jár...
A pulyka sül már.
Hajam ezüst s a völgy
puha fehér tál.
Szélén présház pipál.
Fölötte liba száll:
délre-hullámzó ék repül.
Nézem kettős üveg mögül,


és dünnyögöm: most már
biztos jön a fagy...
Mögöttem, mint liget
illatos narancs,
de hol a kis kölyök,
ki fámról szedi majd?...
Év, lúd repül...A csend megáll...
Kapunknál pásztor kornyikál.


És jönnek már! Nem egy!
Egész seregbe
topognak fáim körül,
mint Betlehembe
s angyalt, juhászt, királyt
mintha enyém lenne,
nyalábra fölkapom s szívem
kis híja elrepül velem...


Ha így múlik az év,
repüljön hát csak...
Nem eggyel több, ifjabb
vagyok és bátrabb!