Magyar NaplóMonoszlóy Dezső
Múlt
Ég és föld
ha összeér
te segíts múlt
ki benned éltem
vállald fel a hazugságot
lehettél volna menedékem
szivárvány bölcsőm
tarka poklom
fürge órák
időket hímző szála
egyedül hagyva
már el nem mondom
ki hol mikor hagyott magára
Kőtalicska
Hol Ferdinand Cheval
talicskája nyugszik
díszes kavics-kriptába temetve
mosolyt nem derít már kerékcsikorgás
megszolgált a pompás ravatal
a várkastélynyi sír
egy szorgos postásra vigyáz
apró kövek hallgatag lelke
Panteizmus
Halat zabálnak
a tengeri rózsák
amolyan vízi béke
a jóság gonosz lidérce
vért fröcsköl
a habok tetejére
azon úszkál
éhség halál jóllakottság
a hullámok mindezt
egybemossák
Őrizhetetlen kegyhely
Mosolyogj csak bumfordi szerencse
becsukott ablakon túlra
aki a tárni-nyitni
csiki-csuki malmok
csődjét megtanulta
embert állatot nem ölt még
legfeljebb molyt legyet csapott le
bár időnként kedvedet kereste
tudja veled sem lehet igazán
zöldágra jutni
mert előbb-utóbb kialszik az élet
s akkor az egésznek mi a haszna
hisz eddig is mennyi kincs veszett el
a halál éjjeliedénye
nem őrizhető kegyhely
