Magyar Napló

ISZLAI ZOLTÁN

Az esély
Még élni kell.
Hogy várjanak
a napi események.
A föladat.
Hozzá remény.
S ugrásra készen - ének.
És verdesés
meg csapkodás,
fölgyulladt szárnyú fénye.
Műszárnyak is
meg mű-művek.
(Az Egészben a rések.)
S a fél-zenék,
mikor süket
a szólásra a lélek.
Mint - hallatán
a semminek -
a kéreg-evő férgek.
De tűrni kell.
Ahogy halad
szívfal-vakoló kéreg,
hogy sem vigasz
se biztatás
ne jöjjön mitől féljek.
Létezni kell,
míg földerít
amit szedek, a méreg:
hogy l e n n i lettem
s ne legyek
esély - a feledésnek.