Magyar Napló

Susanne Krahe

Schöller, és még annál is több

Schöller érti a mesterségét. Az első, amit korán reggel magához vesz: zöld tea egy termoszkannából. Langyosnak kell lennie ennek a teának, hogy balzsamos hatását kifejthesse. Amint Schöller beindítja a kocsit, műanyag csészéje bizonytalan táncot lejt a polcon, anélkül, hogy valaha is kilöttyenne.
Schöller érti a mesterségét. Miközben a volánt erőteljes karmozdulatokkal forgatja, mialatt öklében keményen forog a sebességváltó, és néha kiint a vezetőülésből, zöld teával teli pohara után nyúl, gerincéből kiszippantva a merevséget. Kortyolgat. Egészen addig, amíg a háta kényelmesen rugózik a különleges ülésen. Blokkolt mozgásszervei fölengednek, szabad folyást nyitva a reggeli energiáknak. Kortyról kortyra, kihátrálva az éjszakából. Sejtjei feje búbjától a kislábujjáig egybeolvadnak a kocsival, a reggellel, a langyos itallal és a világgal.
Schöller elemében van. Kékfény és sziréna, vélik mindig a többiek. A teherautósofőrök türelmetlen, fenyegető férfiöklöket rázzanak Schöller oldalablakai felé, de ez őt nem érdekli. Schöller kiragyog a vezetőfülkéből, amíg az idegen harag nyílhegyei ki nem csorbulnak az ablakán.

Apró, elszánt kortyok vannak előírva. De mindenekelőtt langyosnak kell lennie a teának, mert a kínaiak tudják, mit csinálnak, amikor semmi forrót sem esznek a fazékból. A kollégája, akivel eleinte meg kellett osztania a sofőrülést, fölizgatta magát Schöller ivási szokásain. Mi a csudának a termosz, mikor semmit sem kell melegen tartani. De a primitív kérdésekre Schöller csak híres mosolyával válaszolt, amely elnéző, egészen úgy, ahogy azt a párás reggeli áramlatok a kozmoszból egyenesen a bajusza alá sodorják. Összeveszésük óta Schöller egyedül teszi meg a reggeli utat. Csak a bőröndje imbolyog a kocsikísérői ülés alatti térben, a gép kemény taktusát követve, anélkül, hogy valaha is a szélesebb oldalára esne. Schöller érti a dolgát. Elkerüli a totális fékezést.
A tea csupán az első fióküzletig tart. Schöller a rakodólámpához áll, leszáll az ülésről és nézi, amint mogorva arcok merev nyakkal hajolnak az árupaletták fölé. Ezt a görbe testtartást be kellene tiltani. Mivel a gerinccsigolyák görbült állása előidézi a gerinc mindent eldöntő pontján az idegszálak becsípődését. Így áll ez a tankönyvében. Hol marad a villástargonca, kiabálnak. Schöllernek teljesen mindegy, hogy a villástargonca a defektes, a targoncás beteg, vagy hogy a paletták túl sűrűn vannak berakva. Kiabáljanak csak. Közönyösen kiveszi az uzsonnaszünetét, és a csarnokban sétálgat az elszállításra váró, lejárt áruk tornyai között. Fölösleges dolgokból álló ócska eldorádó ez, de egyúttal a kincskeresők tárháza is. A főnök megengedte a beosztottainak, hogy a használhatatlan, megsemmisítésre váró árukból kiválaszthatják azokat, amelyekre szükségük van. Némelyik kollégája zsákszámra hurcolja a vezetőfülkébe az olcsó zsákmányt. Schöllernek ezzel szemben nem kellenek az áthúzott lejárati idővel ellátott joghurtok, nem kell a paradicsomos hal, sem az olajos, nyitófülüktől megszabadított konzervek. Teljes őrlésű lisztből készült vaj nélküli vajaskenyerét kiássa az újságpapírból, mert az újságpapír konzervál. Majd a répa és uborkaszeleteket is, valamint a vitamintól csöpögő pástétomot, amelyet Yucatanból importál. Hol van Yucatan? Ezek milyen keveset tudnak.