Magyar Napló

Heinz Czechowski

Yenidze tetőkertjéről

A város egy hasadozott kanyon, amelyben
Minden, még meglevő emlékem
Eltéved. A Lössnitz dombjai:
Hemingway fehér elefántjai,
És valahol, ahol egy szerelem kezdődött
Vagy véget ért, még ma is magával ragad minket
Valami az igazságosság képzeletbeli
Birodalmába, amely nem létezik.
Megjöttem, és még mindig
Harcban állok a butasággal, ezzel az
Elemi erővel, amely elsötétíti az estét. Szemközt
Egy palota nemes arányai
Jelzik a szépség veszélyét,
Mely örökkön szótlan, és valóban
Nem egyéb, mint kezdete a rettenetnek.
A fekete angyalok, szárnyukat széttárva,
Tűzből és félelemből való kardjukkal még mindig
Uralják a völgyet, amely arra készül,
Hogy egy új évezredet fogadjon magába, mintha
Eljött volna az ideje, hogy a
Véglegesség helyét fölkeressem:
Düh, gyász és a soha sehová
Meg nem érkezés érzése, miközben
Csökkennek a repülőjegy-árak, és
A benzingőz
Elködösíti a homlokot.
Te pedig, magadat toronyházadban elsáncolt
Ezeréves nimfa,
Mialatt én, a láztól bélyeges,
Remízembe visszautazom.


Augustusweg

1
Itt
Tanultam meg kötelességként,
Hogy álljam a sarat, és
Hogy ellenálljak
A kísértéseknek.
Ahol gyerekként
Lefelé szökdécseltem a szőlőhegyről,
Most a
Hazatérés megjelöltjének
Súlyosabb lépteivel járok.
Tudom, hogy nincs messze
A ház, ahová akkor jártam,
Amidőn abszolváltam,
Amit érettebb éveknek
Szokás nevezni.
Történelmileg
Felmérhetetlen távolságban
Látom a napfényben fürdő házat,
Amelyben Hitler nővére lakott.
Itt-és-mostomat
Amelytől szenvedek,
Enyhíti a májusi nap,
És a Harley Davidsonjaikon
Felém dübörgő csitrik.
Miféle haladást
Posztulál a történelem?
A pillanat szabadságába
Belesűrűsödik
az elszenvedett kín.
2
Az erdész házáról leszerelt
Szarvasagancsot
Egy kőhöz
Támasztották.
Szarvasok
Sosem voltak errefelé, de
Úgy hírlik,
A Waldhof kastély ura,
Itt, egészen a közelben,
Egy bizonyos Sternheim volt.
Rähnitz felől
Jött Felixmüller, s lent
a drezdai Bellevue-ben,
Richard Strauss úr szépen
Bekártyázta magát
A Birodalmi Zenészkamarába.
3
Ma éjjel
A növekvő hold
Lesz az ösztönök ura,
És a zöldellő rétet tönkretevő
Új félvezetőgyár
Kockáját
Mágikus fénybe vonja.
Hogyan
Szedhetjük össze mindazt,
Ami gyermekkorunk óta
Kísér?
Még megvan,
Ami egyszer volt.
Isten, akit nem ismerünk,
Még
Kétségbeesetten megáldja
Útjainkat
Evilág- avagy a túlvilágra...

                 Tatár Sándor fordításai