Magyar Napló

Johannes Poethen

Délosz

Fehérfény táncol a kikötőgáton
utak bomlanak fel a sugarakban

világosságba űzött lépcsőfokok
dombfényre emelkedő parázs

hullámverésben sugárzó szigeten
a tiszta fény lángra lobbantja városát.



Kő

Beavatott türelmemnek
kitárulkozol

Ereket mélyeszt és segít
fogoly hangod

A csend kővé dermeszt

Egészen kővé váltam én
a te felszabadított ajkad.



Kiszolgáltatva

Kiszolgáltatva
az ezercsápú kiáltásnak

Kiszolgáltatva
az erek felett zümmögő felhőnek

Kiszolgáltatva
a metsző vágy ötletének

Kiszolgáltatva

Míg csupán a betonvasak állnak
ki a visszavonhatatlan kopárságból.



Haiku

A föld elég nagy
a mindenség végtelen
mit akartok még
Égei-tenger

A mindenség merülésvonala.

Három sziget repül
a reggel gömbjében
a lebegő hajóorr mellett.

Csak sirályok tapintják az égbolt talapzatát
s te a tenger-szőnyegbe süllyedsz.

A perc láthatár nélkül áll.