Magyar Napló

Hír és kultúra nem ellenségek

Beszélgetés Szakály Sándorral,
a Duna Televízió kulturális igazgatójával.

Szakály Sándor a XX. század magyar hadtörténelmének kutatójaként vált ismertté. Legfontosabb munkái A magyar katonai elit 1938-1945. (1987), A magyar tábori csendőrség (1990), Hadsereg, politika, társadalom (1991). Az utóbbi másfél évben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója volt. A tudományos kutatást, a levéltári munkát főhivatású televíziózásra cserélte.
- Nem volt egyszerű a döntés, hiszen nemcsak a munkában eltöltött évek kötöttek a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz, egyetemista éveim alatt is sok időt töltöttem itt. A múlt év novembere táján kerestek meg azzal az ötlettel, hogy jöjjek a Duna Televízióhoz dolgozni. Volt egy kis időm gondolkodni, és amikor Pekár István elnök úr felajánlotta a lehetőséget, igent mondtam. Január elsejétől vagyok a Duna Televízió kulturális igazgatója. Négy éves szerződést kötöttünk. A Magyar Történelmi Film Alapítvány kurátoraként volt némi kapcsolatom a filmvilággal, történészként fölmértem a televíziós ismeretterjesztés fontosságát, tudatformáló szerepét, és megismertem fortélyait. Azt gondoltam, az általam eddig is fontosnak tartott értékrend elismertetésére új feladatkörömben több lehetőségem lesz. A konzervatív értékek híve vagyok, a korszerű, a huszonegyedik században is érvényes nemzettudat kialakítását nagyon fontosnak tartom. Olyan nemzettudatra van szükség, amely a magyarságot egységként értelmezi, befogadja a határon túl élőket is, akár az elszakított részek magyarságáról, akár a szétszórtságban élőkről van szó. Ez a konzervatív szellemiség nem valami vagy valakik ellen létezik, nem a modernség, a dinamika, az új kihívások elfogadásának tagadását jelenti, hanem olyan hagyomány, amely önmagában is létezik: a múltban gyökerezik és az a feladatunk, hogy megőrizzük a jövő számára. Létezése, megújulási képessége nélkül a nemzeti lét kiüresedik, értelmét veszti. A Duna Televízió eddig is ezeket az értékeket képviselte, én ezt a képviseletet csak erősíteni szeretném. Azt hiszem, azokat a tapasztalatokat, amelyeket a kutatásban szereztem, most a közvetítésben is hasznosítani tudom. Az intézetben kialakult egy kutatócsoport, amely jelentős eredményeket ért el. Tagjainak szaktudására, munkájára egyre többen felfigyeltek. Mint már említettem, ezt a közeget igazán nehéz volt elhagynom. Abban reménykedem azonban, hogy még vissza-visszatérhetek ide, befejezhetem azokat a munkákat, amelyeket félbehagytam. És lezárhatom történészi pályámat. A nemzeti értékek iránt elkötelezett, de szabad szellemet, amelyet az intézetben megismertem, amelynek létrehozásában magam is közreműködtem, nem érzem idegennek a Duna Televíziótól sem, és remélem, én is tovább erősíthetem.
- Jó ideje nemcsak a személyes találgatások szintjén, a sajtóban is szóbeszéd tárgya a Duna Televízió sorsa. Megszűnik, nem szűnik, átalakul, összeolvad? Nyilván ismeri ezeket a találgatásokat.
- Azt gondolom, hogy a Duna Televíziónak van létjogosultsága, hiszen teljesen más szerepet tölt be, mint az MTV első illetve második csatornája. A mi legfontosabb feladatunk az, hogy közvetítsük mindazokat az értékeket, amelyeket magyar értékeknek tekinthetünk, hogy ezáltal elősegítsük a szétszakított nemzet részeinek összekapcsolását. Különben pedig úgy tudom, hogy a médiatörvény megváltoztatására volna szükség ahhoz, hogy a Duna Televízió megszűnjék, erre pedig nem sok esélyt látok. Véleményem szerint ezek a veszélyek már nem fenyegetik a Duna Televíziót, vagy legalábbis remélem, és nagyon szeretném, ha nem fenyegetnék. A Duna Televízió megtartása, továbbfejlesztése közös érdek és közös ügy. Elfogadom azt az elképzelést, amely már idejövetelem előtt is megfogalmazódott, hogy a Duna Televízió a Kárpát-medence hírtelevíziója is legyen egyben. A magam részről ezzel akkor tudok egyetérteni, ha megmarad az a szellemi színvonal, amelyet a Duna Televízió eddig elért. Az nem lesz megoldás, ha nagy erőfeszítések és áldozatok árán a hír-televíziózás terén az utolsók között egy-két hellyel előbbre lépünk, de azon az áron, hogy a kulturális televíziózás szintjén az elsők közül az utolsók közé csúszunk le. Az arányokat úgy kell megtalálni, hogy ne sérüljenek azok az értékek, amelyeket eddig a Duna Televízió megalkotott, ugyanakkor az új feladatoknak jobban meg tudjunk felelni. Itt azonban nagy gonddal kell szembenéznünk: a hír, különösen a hitelesség erejével ható helyszíni képi híradás, sokba kerül. Nekünk pedig nincs sok pénzünk. Ez a program, amely véleményem szerint is nagyon fontos, azonban csak akkor valósítható meg, ha megfelelő anyagi támogatást kap. Az MTV támogatottsága jóval nagyobb, mint a miénk. Szerény, a feladatokra koncentrált munka folyik nálunk, és remélem, ez a továbbiakban is így lesz.
- Szakály Sándor ezek szerint tehát az óvatos változások híve.
- Ez nemcsak az én véleményem. A televízió vezetése néhány hónappal ezelőtt meghirdette az egy cseppnyi változás jelszavát, és el is kezdődtek a változások Most jött el a számvetés ideje, le kell ülnünk, és meg kell beszélnünk, mely változások váltották be a hozzájuk fűzött reményeket és melyek nem. A rossz döntéseket felül kell vizsgálni, és ki kell javítani őket. Azt is meg kell nézni, hogy a megszüntetett műsorok mindegyike valóban érett volt-e megszűnésre, most nem hiányzik-e a magyar kulturális palettáról. Gondolkodni kell azon, hogyan lehet felújítani az elhamarkodottan megszüntetett műsorokat vagy helyettesíteni hasonló jellegű műsorokkal. Mindezt azért mondom, mert nem biztos, hogy minden esetben csak a nézőszám növekedéséért kell folytatni a harcot. Véleményem szerint egyébként a közvélemény-kutató intézetek által jelzett nézőszámok sem mindig fedik igazán a valóságot, a televízió műsorai iránt érdeklődők száma azt jelzi, jóval több nézőnk van, mint amennyi a kimutatásokban szerepel. De még ha bizonyos fontos, értékőrző és -teremtő műsorokat kevesen néznek is, jelenlétükről akkor sem szabad lemondani. A felmérésekről még annyit, hogy Magyarországon nem mindenütt és minden néző által fogható a Duna adása, ez csökkenti a nézőszámot. A határon túl azonban jelentős, több százezres vagy milliós nézőközönségünk van. A Kárpát-medencében - Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában - sokan nézik a Duna Televíziót, de hivatkozhatunk a nyugat-európai magyarságra vagy Izraelre is. Az amerikai sugárzás ebben az esztendőben indul. Egyelőre néhány órás válogatást adunk a műsorainkból. Itt is jelentős és fontos közönséghez juthat el üzenetünk, és erősödhet televíziónk segítségével az amerikai magyarság identitástudata. Nem mondom, hogy a nézettség nem fontos, de a mi elsődleges feladatunk az, hogy kultúrát, műveltséget, szemléletet adjunk a nézőknek, megpróbáljuk az igényüket egyre magasabb szintre emelni, nem pedig lesüllyeszteni.
- Ez nem könnyű feladat, mert az érdeklődés közege lefelé húz.
- Igen, én is ezt tapasztalom. Otthon, a szüleimnél is, akik falusi emberek, az olcsó sorozatokhoz igazodik az élet, azok adásidejéhez alkalmazkodva etetik a tyúkokat, végzik a ház körüli munkát.
- Milyen változások történtek a Duna Televízió műsorszerkezetében?
- Egészen korán az Indul a nap című hírműsorral kezdünk. Ez új műsor, főként híreket és beszélgetéseket tartalmaz. Délután négy és hat óra között látható a Kalendárium. Sok megszűnt műsor eleme megtalálható itt, feltűnnek új ötletek is. Ez olyan vegyes műsor, amely még átgondolásra szorul technikai és tartalmi szempontból egyaránt. Két órás élő műsort feltölteni nem könnyű. Az életmű- és egyéb sorozatokba rendezett színvonalas esti filmműsorok megmaradnak. Az ifjúsági műsorokat javítani akarjuk. Az esti mesében népmesesorozatot tervezünk. A híradó műsorok átszervezése a visszajelzések szerint jól sikerült. Szerencsés volt az időpont kiválasztása, és az is, hogy az egyik adásba vendéget is hívunk. Az úgynevezett szórakoztató műsorok a Duna Televízió műsorából eddig valóban hiányoztak. Olyan műsorokat, mint például a Szerencsekerék nem, kívánunk működtetni, de például szívesen fölelevenítenénk a régi Ki mit tudot, amelybe a szomszédos országokat is bevonnánk. Dunaparti Orfeum címmel új szórakoztatóműsort tervezünk.
- Mondják, itthon nemcsak a színvonalas kultúraközvetítő miszsziója miatt nézik kevesebben a Duna Televíziót, hanem azért is, mert túl sokat foglalkozik a határon túli magagyarság gondjaival.
- Ez a probléma fölmerül az ellenkező oldalról is. Mondták már nekem azt is, hogy a határon túli magyarság meg az itthoni témákat sokallja. A mi feladatunk az arányokat megtalálni. És ez nem könnyű. Nyilván Magyarország helyzetéről is tájékoztatást kell adnunk, de ugyanakkor el kell mondanunk, mi történt Dunaszerdahelyen, Szabadkán, Marosvásárhelyen. A határon túliakat érdekli, mi történik itthon, s az is, mi a határon túli magyar területeken. Az ő magyarságképük, mondhatjuk ezt, egyetemesebb, mint az itthoniaké. És ez természetes is. Nekünk azonban tágítanunk kell a hazai közönség érdeklődését is, meg kell ismertetnünk vele az egyetemes magyarság létkérdéseit, életérzését, mindennapjait. A kulturális műsorok ebből a szempontból talán szerencsésebb helyzetben vannak, mint a hírműsorok, hiszen a kultúra egyetemes és nem megosztó jellegéből fakadóan mindenütt egyforma érdeklődést vált ki. Amikor például a Megidézett történelem című műsort kitaláltuk, az a felismerés vezetett bennünket, hogy a határon túli magyar fiatalok a magyar történelemről szinte semmit sem tanultak, s kiderült, hogy a hazai érdeklődés is jelentős. A Duna Televíziónak számos történelmi ismeretterjesztő műsora van, mint például a Rendhagyó történelemóra, a Történelmi arcképcsarnok. Azt hiszem, ismeretterjesztő műsorainkat kell igazán fejleszteni, mert a határon túli magyarságnak átfogó magyar iskolarendszer híján erre van a legnagyobb szüksége. Jó volna, ha saját ismeretterjesztő filmek gyártására is módunk nyílna. Színházi közvetítéseket is műsorunkba iktathatnánk, de ez mind pénzkérdés. Abban bízunk, hogy amikor a pénzek elosztásáról lesz szó, azok, akik döntési helyzetben vannak, elhiszik, hogy a Duna Televízió jó és hatékony programokra fordítja a támogatást. Azt gondolom, hogy a vezetésnek megfelelő tervek kidolgozásával, műsorok létrehozásával kell bizonyítania a Duna Televízió létjogosultságát. Európa és a világ értékei iránt is nyitottaknak kell lennünk, a legfontosabb azonban a magyar kulturális értékek bemutatása, mert a magyar kultúra mindnyájunké, és ez köt össze leginkább bennünket.