Magyar Napló

Pászthory Endre, a néptanító

Pászthory Endre, bátyai néptanító sokat tett a bolgár nép oktatásáért és a bolgár kultúra újjászületéséért. Miután az emigrációból hazatért, a Néptanító című lapban közölt cikkeivel valós képet rajzolt az akkori bulgáriai iskola-ügyről. A lap szerkesztőinek kérésére cikkeket írt azokról az iparágakról, amelyek kevésbé voltak ismertek a magyar társadalom előtt.
De hogyan kapcsolódott Pászthory a bolgár tanügyhöz?
1849. augusztus végén, a világosi fegyverletétel után Kossuth és több ezer társa Vidinbe érkezett, majd a török kormány november végén Sumlába, (mai Sumen) irányította őket.
Egressy Gábor Törökországi naplójában így emlékszik a pasa e rendeletére: "...E rendeletnek csupán annyi hatása van reánk, amennyiben örvendünk, hogy e gyűlöletes fészekből kiszabadulva, legalább levegőt változtathatunk. Különben jól látjuk, hogy Sumlán is fogolyok maradunk."
Egressy - akit nemcsak a forradalom bukása szomorít el, hanem a többszáz éves török uralom alatt élő bolgár nép keserű sorsa, az elmaradottság, a pusztulás és a nyomor is - a jó oldaláról próbálja közelíteni a rájuk váró kényszerű és keserves utazást: "Látni fogunk ismeretlen történeti tárgyakat, új képeit a természetnek ; hegyet, völgyet, erdőket, folyamokat, és nagyméltóságú sziklabérczeket ....Meglátjuk a világhírű Balkánt, a hajdani Haemos és Sophia hegyek ormait...Látni fogjuk Bulgárhon nevezetesebb városait... tán székhelyét egykori fejedelmeinek, kik közöl egyiknek unokája, Sisman, itt Vidinben kalmárkodik, .... s kinek ősapját, az utolsó bolgár királyt, Bajazet szultán győzte le s ölette meg, a XIV-ik század végével."
A török kormány később a távoli kisázsiai Kütahyába internálta Kossuthot és szűkebb környezetét. Az internáltak elmenetele után az emigráció jelentékeny része Sumlán maradt.
Pászthory Endre tüzérfőhadnagy azok közé a katonák közé tartozott, akik nem kísérhették tovább Kossuthot.
Bona Gábor 1998-ban kiadott Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban című bibliográfiájában a következő adatokat közli Pászthoryról:
Pászt(h)ory Endre
Szül. 1824. k. Végzett jogász, kir. táblai jegyző.
A szabadságharcban a honvéd tüzérségnél szolgál. Tűzmester, 1849. márc. 3. (jan. 1.) hadnagy a 3. hatfontos gyalogütegnél a VII. (feldunai) hadtestben.
A fegyverletételkor kimenekül, 1850. jan. 26. Sumlán tartózkodik. Később tanító Philippopolisban, ill. Bukarestben. 1867-ben hazatér, volt főhadnagyként a Kalocsa városi Honvédegylet tagja lesz. 1890. ua., nyug. tanító Bátyán.
Pászthory 1852-tól tanított a philippopolisi (mai Plovdiv) bolgár katolikus tanodában. Ezt maga Pászthory írja meg 1872-ben a Néptanítók lapja című újságnak, ahol írása Vidéki levél címmel jelent meg. A levél Bátya helységből jött, ahol Pászthory néptanítóként dolgozott . Beszámolóját így kezdi:
"T. Szerkesztőség! Az 1852-ik évtől kezdve egész 1867-ig, tehát teljes 11 éven át tartózkodtam mint tanító a bolgár katholikusok között Philippopolisban, s így elegendő alkalmam volt megismerkedni az ottani viszonyokkal. Hogy a bolgár nyelvet, melyre szükségem volt, megtanulhassam, ismeretségbe léptem az ottani tanárokkal és tanítókkal."
Pászthory levele olyan fontos dokumentum, amelyből megtudhatjuk, milyen állapotok léteztek az akkori bulgáriai oktatásban az ötszáz éves török uralom utolsó évei alatt, és mivel foglalkozott a hazától messzire kerülő honvéd.
Pászthory 1852-ben érkezik Plovdivba, ahol a főtanoda igazgatója Najden Gjurov volt. Mivel meg akarta tanulni a bolgár nyelvet, egy német-bolgár nyelvtant kapott segítségül az iskola igazgatójától.
Itt jegyzi meg, hogy a bolgár irodalmi nyelv nem volt használatban, és maga az igazgató, Najden Gjurov is, saját kézirataiból tanította a bolgár nyelvet.
Pászthory olyan időszakban kerül kapcsolatba a bolgár iskolákkal, amikor a bolgárok számára fontossá válik, hogy a görög iskolák helyett bolgár nemzeti nyelvű iskolák működjenek.
Az ott-tartózkodása alatt - cikke szerint - elmozdulás volt érezhető a bolgár tankönyvek kiadása terén is. Fel is sorolja, milyen tankönyvek jelentek meg, mint például Johim Gruev 1858-ban kiadott Alap a bolgár nyelvre (Osznova za balgarska gramatika) című könyve, amely több kiadást is megért. 1861-ben egy földrajzkönyvet és más tankönyveket is kiadnak. Említést tesz Hriszto G. Danov könyvterjesztési tevékenységéről, aki Budapesten és Bécsben nyomtatta kiadványait.
Mély benyomást tett rá a bolgárok idegen nyelv elsajátítása iránti törekvése, amely arra késztette, hogy megírja Bolgár-olasz nyelvtanát (Bolgárszko-italianszka Gramatika).
Írásában megjegyzi, hogy a bolgár értelmiség csak azért tanulta a latin nyelvet, "...hogy Moszkvában folytathassák tanulmányaikat... A sumlai és szófiai képezdék tanárai is az orosz képezdékből kerültek ki."
A továbbiakban megígéri a lap szerkesztőségének, hogy az ott szerzett, - különösen némely iparágakra vonatkozó - "tapasztalatairól" beszámol az olvasóknak.
Így születtek a következő cikkei:
Iskolai ügy európai Törökországban, Selyemtenyésztési mód Ruméliában (Bátya, 1872 ; e cikket három részletben közölte az újság), A rizs termelésének módja Ruméliában (Bátya, 1872), A rizs aratás utáni kezelése Ruméliában (Bátya, 1872)
Hogy milyen is volt az iskolaügy Bulgáriában a török uralom alatt? Erre Pászthory így emlékezik cikkében: "A tanítás kisebb városok és nagyobb falvakban írás-olvasásból áll, de a kiválóbb képességgel bíró tanítványok hit- és erkölcstanon kívül tanulják még a földrajzot, természettudományt és anyanyelvök szabályait..."
"A legközelebbi időben minden kazában (kerületben) alakultak központi tanodák, hova a többre vágyó ifjak gyűlnek össze. Ezen központi tanoda gymnásiumnak tartható s rendesen négy osztályból áll. Itt a terjedelmesebb hit-és erkölcstanon kívül előadatik az általános földrajz, természettan és történelem, szónoklattan (rhetorica), terjedelmes számtan, török, görög és francia nyelv; és mondhatni ezen tudományokban kielégítő előhaladást tesz az ifjú sarjadék."
Később rátér az évzáró vizsgára, amely három-négy napig tart, "és rákövetkezik az egy vagy két havi szünidő."
A bolgárok számára talán a legmaradandóbb emlék és érték Pászthory Endre 1856-ban Plovdivban kiadott Bolgár nyelvtana latinul. Az Országos Széchényi Könyvtárban található Pászthory 1862-ben kiadott Bolgár-olasz nyelvtana, amely saját kezű ajánlását tartalmazza:
"Pászthory Endre Philippopu-lisbol (Rumelia, Törökország) visszaérkezett 1849 ik évi magy. emigráns- számüzetése keserű napjaiban az általa szerkesztett Bulgár-olasz gramaticának ezen példányát a magyar. Nemzeti Múzeum Könyvtára számára emlékül hagyja. Pest, augusz. havában 1876-ban"
A tankönyv eredeti címe Blagarsko-italijanska GRAMATIKA za blagary-typo L. Mer'ni, L. Goludar i S. Blandi ; narjadil Andrej Pasztori, 1862. Izdavasja ot kniznica-ta na Hr. G. Danova ina Sadrujestvoto v Plovdiv.

A bolgár anyanyelvoktatás megteremtésének eszméje és vele Petar Beron Ábécés tankönyve az erdélyi Brassóban született. Ezt követte több, a bolgár kereskedők által támogatott bolgár tankönyv kiadása. A budai Egyetemi nyomda jelentős szerepet játszott a bolgár nemzet újjászületésének kezdeti szakaszában, cirillbetűs készletének köszönhetően mintegy negyven bolgár könyv jelent meg, majd mindegyik jelentős mű. Hriszto G. Danov, a legkiemelkedőbb bolgár könyvkiadó magyarországi nyomdákat vett igénybe (pl. Bucsánszky Alajos nyomdáját) tankönyvei létrehozásához.
A Bolgár-olasz gramatika előszavában Pászthory bevallja, hogy e könyv szerkesztésére a bolgár nép iránti szeretete ("nemes érzete") és a bolgár népnek a művelődés és tudás iránti vágya késztette. Szerinte az olasz nyelv ugyanolyan hasznos lehet a bolgárok számára, mint a francia. Ezért írja meg ezt a tankönyvet, amelyről úgy tudja, hogy az első az országban. Ugyanakkor bocsánatot kér bolgár nyelvtudásának hiányossága miatt. Úgy véli, ő egy furcsa ember, aki autodidaktaként tanulta meg a bolgár nyelvet, és amit tud, elegendő lesz a Gramatika készítéséhez. Hozzáteszi, hogy minden egyes nyelvtani szabály után gyakorlatokat ad, amelyeket ha "egy szorgalmas diák elvégzi, sikerei lesznek az olasz nyelv elsajátításában."
A bolgár-magyar nyelvtan kilenc fejezetből áll és magába foglalja a nyelvtan legfontosabb műveleteit. Arról nincs tudomásunk, hogy Pászthory Gramatikája hány kiadást ért meg, vagy hogy sokan használták-e.
Pászthory Endre bulgáriai tevékenysége felbecsülhetetlen értékű mind a bolgárok, mind a magyarok számára. Az ő egyénisége és tevékenysége még egy bizonyíték a két nép közötti tartalmas történelmi és kulturális kapcsolatokra.