Elhangzott a Mikes Kelemen Kör
   2000. évi Magyar irodalmi figyelő díjának átadásán
   
   Mikor az elmúlt év legelején a Mikes Kelemen Kör nevében Tóth Miklós felkért az idei díjkiosztó szerepre, még nem tudtam, a kör konferenciájának mi lesz a központi témája - ha tudtam volna, választásom akkor sem esett volna másra. Nem azért, mert dacból céloztam volna az ellenkező irányba, sem nem azért, mert egyébként rebellis természetemet megszállta volna az idomulni akarás. A megtiszteltetésből felocsúdva, miután magyar irodalmi világomat végigpásztáztam, komótosan, mint háza ablakából kihajló hegyi pásztor, aki beleszagol a vidék széllel bélelt takarójának szénaillatos ráncaiba, pillanatok alatt tudatosodott bennem az a hiányérzet, aminek kiküszöbölésére, íme, tehetek valamit. Szénaillat, a borókapálinka, a köménymag, a borvíz zsenge gyerekkoromból megmaradt szavak, melyeknek nemcsak értelmét, hanem legeslegmélyebb ízét, szagát, zamatját és cselekvésre buzdító hatását is ismerni vélem. Amit tenni tudok, jelen esetben, én, az egy új háromszögelési pont kijelölése irodalmunk domborzatán, egy olyan ponté, amely a többi háromszögelési ponttal együtt lehetővé teszi irodalmunk térképének újrarajzolását, tökéletesítését. Az új háromszögelési pont, amit kijelölök, amire fel akarom hívni a figyelmet, nyilván a magyar irodalom legmodernebb fertályán található. (Nyilván... azért nyilván, mert én jelölöm ki, és azért nyilván, mert szent meggyőződésem, hogy igazán új csak ezen a fertályon születik.)
   Avantgárd hanghordozású szerzőnk a legjobb kassáki hagyományokig visszavezethető szövegépítéssel és ritmikával megformált verseit ismeri elsősorban az olvasóközönség, de választottunk befogja a költészet egyre szélesedő tartományának szinte minden, különösen az utóbbi két-három évtizedben felerősödött megjelenési formáját: jelesen a hangköltészetet és az irodalmi performanszot is. A hangköltészet révén háromszögelési pontunk csatlakoztatható az európai költészeti térképekhez is. Henri Chopin - a francia hangköltészet nagymestere - Poesie sonore internationale című, a műfaj történetét összefoglaló, két évtizeddel ezelőtt Párizsban megjelent munkájában, elragadtatással írja költőnkről, hogy az 1977-es amszterdami fesztivál nagy felfedezése ő, amikor szerepel, "óriási vokális mágia tölti be a teret...", "Nem a közönség kegyeit keresi, azt női szépségével is megtehetné, hanem a tiszta hangot." Amit költőnk megvalósít, mondja Chopin, az "egy-egy hang kitalálása, fölmutatása, ami ugyanakkor nagyon tudatos és kiszámított, s amit bizonyára a közép-európai vidékeken honos hangutánzó szavak is befolyásolnak". (Poésie sonore internationale - Jean-Michel Place éditeur. Párizs, 1979.) Az iránta megmutatkozó francia elragadtatás azóta sem lanyhult, párizsi, marseille-i, lyoni fellépéseit az elmúlt években ugyanolyan érdeklődés és siker kísérte, mint korábban. Mit az is bizonyít, hogy 1999-ben, Poésie címmel jelent meg verseiből egy francia válogatás Marseille-ben a CipM (Centre International de Poésie Marseille) kiadásában. Bizonyára eddigi szavaimból sokan ráismertek a magyar avantgárd nagyasszonyára, éppen ezért máris föllebbentem a fátylat, a Mikes Kelemen Kör 2000. évi "Magyar irodalmi figyelő" díjának kitüntetettje Ladik Katalin.
   Ladik Kati 1942-ben született Újvidéken. Indulásáról azt mondja Androgin című, rövidke életrajzi írásában, hogy "Édesanyám (...) napszámos, cseléd (...) Édesapám (...) munkás volt. Haláláig írástudatlan". "Tizennyolc éves koromban döntenem kellett afelől, hogy a biztos jövőt jelentő banktisztviselői állást és a vőlegényemet vagy a fele annyi fizetéssel járó színészi és anyagi jövedelemmel sem kecsegtető írói pályát válasszam. Nagyon szerettem volna megtartani mindkettőt: a művészetet is és a szerelmet is." "Két évig banktisztviselő voltam, aztán végérvényesen döntöttem: be akartam bizonyítani, hogy sikeres színésznő leszek." "Gyorsan férjhez mentem egy idősebb művészemberhez, gyereket szültem, elvégeztem a színiiskolát, az állandó színészi munkám mellett háztartást vezettem és közben verseket írtam." "Zárkózott életmód volt jellemző rám..., ennek ellenére nem kerültem el a megbélyegzett jelzőt. Én vagyok a 'vetkőző költőnő' ... és ... a fatális nő, pedig istenbizony inkább éreztem magam férfinak, mint nőnek." (Androgin út. Magyar Napló. 1996. május-június. 52. oldal.)
   "Amikor olyan verseket írtam, amelyeket olvasásra szántam, mert úgy éreztem, hogy a testemnek nincs köze hozzájuk, akkor azokat könyvben adtam ki, a többit, amelyek nem fértek el két dimenzióban, hanem három illetve négy dimenziót kívántak, személyes előadásra bíztam, azaz saját személyemhez fűztem", vallja a Határokon járok örökké című kötetben (Tárogató Kk. 1995.) közölt beszélgetésben. Ugyanitt mondja, hogy "a bilincset az ember önmaga kapcsolja magára, ... merek-e saját hangomon szólni akkor, amikor kívánok, s ha sikoltani van kedvem, akkor sikoltsak, ahelyett, hogy verset mondanék... A sikoltás lehet vers is, gesztus is, egy cselekedet, egy elhatározás, vagy akár életmódváltozás is. Az áttelepülésem is egy ilyen sikoly volt..."
   1992-ben költözött át Magyarországra, azóta Budapesten él.
   Az elmúlt harminc év termésében Ladik Katalin költői művei nemcsak azért érdemelnek figyelmet, mert idegen nyelv szorításában sarjadtak első darabjai, nemcsak azért, mert irodalmunkban szokatlan nyelvi fordulatokat, szokatlan formákat, váratlanul éles színeket, hangokat, előadásmódokat, viszonyokat mutatnak föl, hanem azért is, mert szerkezeti és szellemi modernségükkel természetes hídként ívelnek a szomszédos országok kortárs költészete felé.
   A fentiekből minden kétséget kizáróan kiderül, hogy költői tevékenységének három fő iránya különíthető el: egyik a kétdimenziós, olvasásra szánt verseké, másik a hangkölteményeké, harmadik pedig a performanszoké.
   A hangköltészet alapformái közül többnyire a fónikus hangverset részesíti előnyben, azaz a véletlenül összeálló fonémacsoportok elkülönítését s eme hangcsoportoknak a konkrét hangokhoz viszonyítva konceptként (azaz tipizált vagy osztályozott hangcsoportonként) való megjelenítését.
   Kedvelt formája a rétegezett hangvers is. Ennek a hangverstípusnak általános keretét a rétegekben egymás fölé helyezett hangfolyamatok és egymáshoz nagyon pontosan illeszkedő szólamok adják. A hangfolyamatokat általában jelentéssel bíró emberi eredetű hangcsoportok, a szólamokat pedig teljes, csonkított vagy önkényesen összevágott (cut up) szövegszeletek, érthető, alig érthető (hadart, mormogott, suttogott, selypítve, szuszogva, szipogva kimondott) szavak, valós és pszeudó morfémák, valamint fonémákból álló, jelentés nélküli hangcsoportok alkotják.
   Hangverseit - elsősorban a rétegezett hangverseket - többnyire magnetofonszalagra rögzített hang- és szöveg-effektusok kíséretében adja elő. Skálája üveghangtól a basszusig, sikoltástól a dörmögésig, csiviteléstől a sírásig, elnyújtott énekléstől a ráolvasás suttogásáig terjed; kimondottan szép hangját néha fülsiketítő hangerővel zúdítja a közönségre, máskor zümmögőre fogott alkonyi halksággal. Első hanglemeze Phonopoetica címmel 1976-ban jelent meg Belgrádban (Edition Dunja Blazeric), melyen két költő, a holland G.J. de Rook és a magyar Tóth Gábor vizuális verseit fordította át az emberi hangba, hangköltészetbe. Azóta sok-sok hangoskiadvány: kazetta, és CD őrzi hangját, azaz hangverseit.
   Az irodalmi performanszot a vizuális irodalom és a hangköltészet felől közelíthetjük meg a legkönynyebben. Az irodalmi performanszokban az írott és a képi anyag ugyanolyan vizuális együttest képez, mint egy dinamikus képversben, ugyanakkor emberi vagy nem emberi eredetű hanganyaga, hangosan elhangzó szövegrészei tökéletesen kielégítik a hangvers ismérveit, azonban minden performanszban olyan nagymérvű az elemek egymásrautaltsága, hogy a különböző típusúak (kép, hang, mozgás) nem választhatók el egymástól. Ladik Katalin performanszai mindig szöveges művek, mindig valamilyen hangzásbeli és látványbeli teret varázsolnak a nézők elé, olyan teret, melynek mitikus ereje, azaz kisugárzása van. A folklór és a William Burroughs-i cut-up, a vásári kikiáltó és a sámán, a mesélő nagymama és a világot rettegésben tartó fatális nő a Ladik-performanszok leglényegesebb összetevői. Ne veszítsük szem elől, hogy a performansz nem előadói teljesítmény, hanem hic et nunc egy vagy több személy közreműködésével (gesztusok, mozgás, hang) egy mű megalkotása. A "vetkőző költőnő" is egyik hajdani performansza révén csúszott be a köztudatba. Ladik Katalin kedvenc performansz-színe a fekete. A színeket az alany körül látható, mozgatható, felcsavarható, függönyként, ruhadarabként kezelhető, mindig valamilyen jelentést hordozó tárgyak sziromként adalékolják a fekete virághoz. Egyik performanszának fő kelléke például egy élénkpiros harisnyanadrág volt, melyet rendeltetésétől eltérően, karjaira, kezére, fejére, felső testére húzott föl a varázsigéket trillázó asszony.
   Olvasásra szánt verseinek első kötete a Ballada az ezüst bicikliről 1969-ben jelent meg, az utolsó, azaz válogatott versei, A négydimenziós ablak 1998-ban.
   Költészetének írott-nyomtatott darabjai az irodalomnak abban a tartományában helyezhetőek el, ahol a nyelv működésének hétköznapi szabályai csorbítatlanul töredezettek, értelemszerűen értelmetlenek, logikusan illogikusok. Ugyanakkor - s ez a lényeg - a költői logika (a költő logikája) könyörtelenül következetes:
   "Ma reggel kivágták mind / a cseresznyefákat / a disznók aranyruhában állnak / hová bújtál kató" (Hová bújtál kató - A négydimenziós ablak, 64. oldal.)
   Villamosban című költeményét például azzal a bejelentéssel kezdi, hogy "vörös ruhában üget..." Realista világunkban ennek a kijelentésnek értelme, tartalma, elképzelhető valósága van. A kisiklás akkor következik be, amikor megtudjuk, hogy "egy ablak". "Vörös ruhában üget egy ablak." Fellobbantjuk képzeletünkben a szögletes testű vörös ruhába öltöztetett ablakot, amint üget a pusztaságban. A folytatás remek példája a költői logika váratlan fordulatokat is elfogadhatóvá tévő varázsának: "Kiszúrt szeme..." Hogy jön ide a szem, úgy, hogyha van ablak, akkor beszélhetünk ablakszemről is, azaz a szemnek helye van a logikai sorban. Az újabb bukfencet a következő ige okozza: az elcsorog. Ez az ige újfent elkülöníti a szemet az ablaktól, visszaadja neki biológiai tulajdonságait, természetes valóságát. A kör bezárul, íme a vers:
   "Vörös ruhában üget egy ablak. / Kiszúrt szeme / Elcsorog a virradatban." (Villamosban)
   Olvasásra szánt költészetének három sarkalatos pontja van: intellektuális, népi és szürrealista. Ennek a három összetevőnek együttes jelenléte teszi kirívóan egyedivé líráját, ebből fakad az az összhang, amit a magyar költészet kórusából fontos kiemelni, felmutatni.
   Intellektuális azáltal, hogy művészileg, erkölcsileg és etikailag is toleráns, hogy költészete szerkezetileg és tartalmilag nyitott és azáltal is, hogy az elvont és a valós dolgokat gyakran egymásba szövi.
   Ha elődöt keresnék, akkor huszadik századi avantgárd költészetünk méltánytalanul mellőzött, hihetetlenül modern munkáslány költőjét, Ujvári Erzsit hoznám be a képbe. A kamaszlányt, aki a háború borzalmait rendhagyó módon, így énekelte meg:
   "... És nem egyedül vannak a kenyérért lázadók / Az idén rozsda eszi meg a vetést. / ... Az idén a marhák tőgye fájósra száradt. / Mert ide érzik a halottak rontó szaga. / Mert mindenki a párját várja forró testére. / Ezért a mással szeretkezés." (Próza: 6)
   Ladik egy fél évszázaddal később a "hiányról" a nyers valóságot és a költői érzékenységet így fekteti papírra: "A szagodat, ha feledni tudnám, / most nem kísérnének holdfényes kutyák. / Zsebemben lüktetsz az esti villamosban, / izzadtan dörzsölöm a nadrág gomblyukát. / A farkadat, ha feledni tudnám, / de bekísértek tollpihés egyenruhák. / Szájamban lüktet két repülőjegy, / mely nem érvényes, és nem visz sehová." (Léda és a fattyú)
   Mindketten az ösztönös nőiességet az adott irodalmi pillanat legmodernebb szintjén, de lefegyverző természetességgel építik be költészetükbe. Ujvári Erzsinél az erotika és a léttudat ötvöződik költői képekbe, amikor a női mellekről beszél: "... mellem sebesre pattan, ha férfit látok...", "éjjel egy lánynak énekelni kezdett a melle...", "láttuk a párunk szemében a másik asszony mellét", "... kínjában véresre ásta a mellét", "... anyák mellüket tálalják a tányérokba" stb. Ladik Katalin, mint a huszadik század vége, nyersebb Ujvárinál, az ő mondataiban az igék nem az állapotot határozzák meg, hanem cselekvésre serkentenek, mint például Ladik Ferenc című költeményében: "Apám, gyereket szeretnék tőled! / És jön a lány kolompos rénnel. / Szép idő előtte, fergeteg mögötte! / Itt lakik a tüzes sárkány? Gyereket akarok tőle. / Olló ring a derekán. Borsó! Borsó! / Vadlibák piros harisnyában kihajolnak az ablakon. / Jaj, Ferenc, mit tettél, három fejsze a hátadban! / Kidugja a ruhaujját az ablaknyíláson. / Tavasz! Sikít a galagonya."
   Költői intellektusának irányára következtethetünk a verseiben utalással vagy név szerint megemlített, megidézett költők névsorából is: T. S, Eliot, Samuel Beckett, K. Kavafisz, Kassák Lajos stb. Ez utóbbival kapcsolatban Komoróczy Emőke Arccal a földön a huszadik század című könyvében (Hét Krajcár Kiadó, 1996.) jelképesnek véli, hogy monogramjuk K. L. - L. K. egymásnak tükörképei. Kassák Lajos című költeményében azt mondja Ladik Katalin, mintegy alátámasztva Komoróczy Emőke feltevését, hogy "... Ház vagyok és madár illatom van, / aszszony vagyok, akibe esténként álomba zuhanok, / és férfi vagyok, akivel reggel partot érek. / Itt a lovak nem halnak meg..." (Kassák Lajos)
   Azt már csak mi feltételezzük, hogy ezekután a tükörreflexnek engedelmeskedve a madarak sem repülnek ki.
   Az erotika mindenütt jelen van költészetében, szókimondóan és burkoltan, mitizáltan és realista módon, a népköltészet sójával meghintve, szürrealistán felnagyítva-lekicsinyítve vagy csúfondárosan. A mai magyar költészetben az erotika égtáján kétségtelenül ő a legerősebb csillag. 1984-ben kiadott kötetének A parázna söprű címet adta, de nem kevésbé szuggesztív az Elindultak a kis piros bulldózerek kötetének a címe sem, melynek címadó verse így szól: "jó lenne szeretkezni valakivel / mondtam egy bulldózernek aki szilvafa volt / narancsaim elrepültek milyen üres az élet / csak addig vigadok míg szoptatom / röfögő kis piros bulldózereimet"
   Verseinek erotikája mindig a női univerzum erővonalainak mentén rajzolódik ki, ami többek között azt jelenti, hogy nem a győzni akarás, nem az úrrá levés, nem a birtoklás vezérli költői szöveggé formált gondolatait. A normalizált nőiességet viszont szókimondó szövegeivel kontrázza meg. Nem a selyemmel tapétázott hálószobák álszégyenlős mucusa ő, hanem a másikkal magát egyenrangúnak érző, de mindazonáltal alkati különbségével tüntető emancipált nő. Nem feminista, hanem egyszerűen féminine. "Nem váltam férfigyűlölővé, és nem lettem egyetlen női mozgalom tagja sem", mondja a már említett Androgin út című írásában.
   Megszabdalva és összesűrítve íme egy délutáni sziesztát álmatlanná orvosló gyűjtemény Ladik Kati költői erotikájából:
   "Az olló beleszagol szoknyámba" (Balkon), "Hosszú repülés után egy fehér házra találtak, ott egy leány, kinek vödrébe férfi még nem nézett bele." (Repülő szarvasok), "Amikor beleült a teknőbe, megnőtt a hegedűje. Meglátta ezt a lány, odadörgölődött hozzá." (A sáska, aki hegedűn játszott), "Az a nyílás a ruhádon / felhőtlen ragyogó kés / a szőrszálak között. / Két szilva / a nedves lepedőn / combod között. / Hasítsd föl már a kék szárnyú / ziháló madarakat! / Táguljon ajtó, ablak." (Az a nyílás a ruhádon), "... Pihés mandulafán / felpattannak a bársony szemgolyók / s csodálkozva, nedvesen a fényt keresik / a rést, mit ujjaimmal hasítok nadrágodba / égszínű patkány után kutatok / a harmatos, szuszogó avarban..." (Pihés mandulafák), "Langyos éjszaka, / nedves harisnyanadrág. / Van aki kint, aki bent. / De végül is összejön." (Négy trokedli), "Mint Ariel vacsora előtt / Zokogtam: 'Gyere!' / Utána megfürödtünk. / Hajnalig vártuk, hogy meghalunk egymásban." (Hajnalig kitakarva). "Pihés combjai között meleg eső kopog, / a húsos leveleket gyengéden széthajtja. / A lusta hernyó..." (Alice és a harkály).
   Fülemüle című verse első olvasásra még ebben az erotikus szövegkörnyezetben is meghökkentő, azonban nem nyersessége, hanem a meseszerűség marad meg belőle az olvasóban. "Ajtó nem nyílhat, száraz fű / Temeti be a hajnalokat. / Dermedt bimbó. // Tavasz jön a fingó nő / Nem üt vissza, / Felesel és beszögezi az ablakokat. // 'Fülemüle! Fülemüle!' / Sokáig életben tartja / Harangszoknyája alatt elbújtatva."
   Ladik Katalin nem a mitikusan tisztelt hagyományokat, nem a bálványként imádott paraszti szerszámokat mutogatja, amikor visszanyúl az ősi anyaghoz: költészetének folklorista vénája a népmesék nyelvi fordulataiból táplálkozik, méghozzá nem másolva, hanem saját világához hangolva őket. Ezekben nagyon jól megfér egymás mellett az új neonsor, a világgámenés, a varrótű és a lány, aki szerelmes lett a hollóba, a királyné, akit tűbe fűztek, ollóval elvágtak, varródobozba tettek, avagy a varrógép és a királykisasszonyok papucsa: "Jött az ördög a hegyről lefelé. Három varrógép volt alatta. Az egyik fekete volt mint a gyík, a másik szőke mint a hal, a harmadik vörös mint az alagút. Lámpást nemigen hordtak magukkal. Egyszercsak észreveszi ám az ördög a királykisasszonyokat! Na, adott hát nekik papucsot, hogy jól kitáncolhassák magukat. Erre kisütött a nap." (Papucsszaggató királykisasszonyok)
   Nagyon közel áll egymáshoz logikai alapszerkezetében a népköltészet és a szürrealista költészet világot ábrázoló szöveganyaga. Modern változatában mindkettő a költő arány-váltó és gravitáció-mentes látásmódjának a terméke, annak, hogy a részletet óriássá nagyítja vagy parányivá kicsinyíti, annak, hogy az össze nem illő tárgyakat egymás mellé, fölé, alá teszi vagy éppenséggel egymásbatolja, annak, hogy a dolgok logikája öntörvényű, azaz magánakvaló. A szürrealista szövegépítés Ladik Katalin egyik legtermészetesebb költői kifejezési módja. Előbb dekonstruálja a világegyetemet varrógépre, bulldózerre, sáskára, fiókra, darálóra, kenderre, aztán tekervényes, de érthető logikájával újra összeilleszti a lomként szanaszét heverő darabokat. Eddigi idézeteimben már többször találkoztunk Ladik szürrealista látásmódjával, nem tudom megállni, hogy ide ne biggyesszek még egy rövid verset: "az autóbuszban nyolc óra tájban / röpködött fölöttem és zenélt / két cipő / én álltam nyugodtan / és nem volt már sehol egyetlen kerék / az egyik cipőbe te / a másikban én". (Az autóbuszban nyolc óra tájban)
   A mai magyar palettán Ladik Katalin költészete, minden kétséget kizáróan, az avantgárd vonulathoz tartozik. Nyitottsága, sokszínűsége és új műfajok iránti fogékonysága révén az Új Symposionosok és a Magyar Műhelyesek legjobbjai között a helye. A körülmények negatív összjátékának köszönhetően (vajdasági és avantgárd lévén s még ráadásul nő is) a Kassák-díjon kívül (melyet 1991-ben kapott meg) - még az utóbbi hónapokban is - gondosan elkerülték őt az irodalmi kitüntetések.* A Mikes Kelemen Kör 2000. évi "Magyar irodalmi figyelő" díja nem kárpótlás, nem vigaszdíj, hanem a tisztelet kifejezése, mely Ladik Katalin költői oeuvre-jét megilleti. Kitüntetés, melyre ugyanolyan büszke lehet a költő, mint az adományozó Mikes Kelemen Kör.
   
   * A költőnőt 2001-ben József Attila-díjjal tüntették ki (szerk.)