 |
 |
|
|
|
||
Új magyar irodalmi lexikon (főszerk. Péter László), Akadémia Kiadó, 2000
Nemrég hagyta el a nyomdát az Új magyar irodalmi lexikon második javított, bővített kiadása. El kell ismerni, ez a legteljesebb eddigi szaklexikon. Az is igaz - amit Péter László főszerkesztő az első kiadás előszavában írt - ahogy tökéletes társadalom, úgy tökéletes lexikon sincs. Mégis, úgy gondoljuk, szükséges bizonyos zsinórmérték annak meghatározására, hogy az ideológiai okokból korábban kihagyottak milyen szempontok szerint kerülnek, vagy nem kerülnek vissza újra az irodalmi tudatba. A lexikon főszerkesztője az említett bevezetőben maga is érezvén e problémát, a következőket mondja: "Sok vita volt, ki kerüljön bele, s különösen a határterületek képviselőinek (publicistáknak, nyelvészeknek, történészeknek stb.) kiválasztása adhat ürügyet összevetésekre: ha ez benne van, emez miért nincs? Általános, de nem mereven alkalmazott szempont volt, hogy legalább egy önálló szépirodalmi, irodalomtörténeti, kritikai stb. kötete lett légyen annak, akit szerepeltetünk." Az alábbiakban olyan szerzőkre szeretném felhívni a figyelmét, akiknek egynél jóval több figyelemre méltó könyvük látott napvilágot:
Aniszi Kálmán író, újságíró (5); Antalóczi Lajos (1947-2000) könyvtáros, egyházi író (5); Balla Bálint szociológus, publicista (14); Bangha Béla (1880-1940) jezsuita szerzetes, író, szerkesztő (84) - elbeszéléseit Szerafini Blanka írói álnéven publikálta, 9 könyve jelent meg idegen, 79 magyar nyelven, összegyűjtött munkái pedig 30 kötetben; Bangó Jenő szociológus, politológus, főszerkesztő (10); Bánk József ny. érsek, egyházjogász (20); Barankovics István (1906-1974) politikus, közíró (6); Barsi Balázs ferences szerzetes teológiai író (20 + 5 műfordítás); Barsi Ernő folklorista (15); Bárt István író, műfordító, szerkesztő (8); Benedek Károly (1889-1964) író, újságíró - aki többek közt Charles Benedek néven 1916 és 1924 között a Neue Zürcher Zeitung munkatársa volt - (5); br. Brandenstein Béla (1901-1989) - a művészetfilozófus, 1938-tól a Magyar Filozófiai Társaság elnöke - (17); Csáky Pál író, politikus (5); Csonka Emil (1923-1982) újságíró, történész, aki történetesen a bolonyai egyetemen magyar irodalomból szerzett doktorátust (12); a közelmúltban elhunyt Gassner János (1903-1967) kritikus, dramaturg szerkesztő (24); Gál Ferenc (1915-1979) teológus, író (20); Gáspár Lóránd költő, orvos (14); Gereben Ferenc művelődésszociológus, író (17); Gyűrű Géza lelkész, teológiai író (10); Habsburg Ottó író, politikus, több magyar egyetem díszdoktora (26) - Magyarság Hírnevéért Díj (1997) kitüntetettje, könyveiből 3 csak magyar nyelven jelent meg; Hámori László (1911-1983) író, újságíró (15); Hámory Várnagy Dalma (1908-1981) író, zeneszerző (17); Jáki Szaniszló bencés szerzetes, filozófus, író (28); Jákli István író, újságíró (6); Juhász László történész, publicista (7); Kahler Frigyes történész (9); Kibédi Varga Sándor (1902-1986) filozófus, aki 1955-től a Johannita Rend magyar tagozatának kommendátora volt, (9); Király Kelemen (1893-1978) ferences szerzetes író (4); Kiszely Gábor politológus író (5); Korzenszky Richárd bencés szerzetes, író (8); Kovács Dénes író, újságíró (5); Kovács Imre (1913-1980) író, politikus (12); Kögl Szeverin (1914-1999) bencés szerzetes, publicista (8); Közi Horváth József (1903-1988) közíró, politikus (9); Kratochwill Mimi művészettörténész (17); Kristóf Attila író, újságíró (20); László Balázs műfordító (16); Lukács István (1916-1982) szalézi szerzetes, író, irodalomtörténész (megjegyezzük, hogy könyveiből Magyarországon csupán "Metamorphosisok a XVIII. század hazai irodalmában" címmel Budapesten 1944-ben, valamint "Sub Specie Aeternitatis" 1996-ban posztumusz kötete jelent meg - melyet jelen sorok írója szerkesztett -, míg egyéb elbeszélései, regényei nyugati kiadásban láttak napvilágot (5); Lukács János Albert (John Lukács) történész (15); Mádl Ferenc nemzetközi jogász, publicista (7); Mihályi Gilbert premontrei szerzetes, egyházi író (11); Molnár Tamás történész (30); Morel Gyula jezsuita szerzetes, szociológus (10); Musto István szociológus, politológus (12); Nagy Kázmér (1920-1985) író, újságíró (6); Nagy László (Nyáry László) író, történész (19); Nagy Pál író, műfordító (6); Nagy Töhötöm (1908-1979) filozófus, közíró, lexikonszerkesztő (4); Nyisztor Zoltán (1893-1979) író, újságíró, szerkesztő (20); Őry Miklós (1909-1984) jezsuita szerzetes, egyháztörténész (6); Padányi Gulyás Béla (1903-1988) politikus, közíró (4); Padányi Viktor (1906-1963) író, történész (8); Pálinkás László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító (4); Puskely Mária író, műfordító (21 + 11 műfordítás); Ruffy Péter író, újságíró (27); Somogyi B. Gerő ferences, költő, író, műfordító (16); Sumonyi Zoltán költő, újságíró (12); Szalay Jeromos (1896-1964) bencés szerzetes, történész (7); Szépfalusi István szociográfus, szerkesztő, evangélikus lelkész (7); Szigeti József (1892-1973) hegedűművész, író (12); Szigeti Kilián (1913-1981) bencés szerzetes, zenetörténész (9); Sziklay Andor újságíró, műfordító (10); Szőnyi Zsuzsa műfordító (5); Tábori György író, újságíró, műfordító (8); Thienemann Tivadar (1890-1985) irodalomtörténész, germanista (10); Thiery H. Ilona író (8); Tolnay Károly (1899-1981) író, művészettörténész (9); Torjai-Szabó István irodalomtörténész, író (7); Tóth Veremund bencés szerzetes, irodalomtörténész (8); Török József egyháztörténész, író (10); Tőkés László református püspök, író (5); Vermes Géza író, orientalista - judaisztika professzora Oxfordban - (38); Zlinszky János jogtörténész (6); végül Zsoldos Imre misszionárius, költő, nyelvész, szótárszerkesztő (4).
Öt évvel ezelőtt a lexikon első kötetének megjelenésekor a Keresztényi Élet című hetilapban már szóvá tettem kifogásaimat. Példaként Puskely Máriát említettem, akinek 1975-1995 között tizennyolc önálló magyar nyelvű kötete jelent meg, többségük Nyugaton. Utaltam az akkor éppen az Ameko Kiadó gondozásában megjelent Virágos kert vala híres Pannónia című könyvére, melyben a szerző százhúsz ismeretlen szentéletű magyart mutat be a X. század elejétől a XVIII. század végéig. A szerző műfordításai tizenegy kötetet tesznek ki. Most is felmerült a kérdést, az eddig megjelent harminckét kötet kevés ahhoz, hogy az Olaszországból visszatelepült szerzetesnővér legalább a lexikonba bekerüljön. Műfordítóként több olasz irodalmi lexikon számontartja Puskelyt.
Tisztában vagyok azzal, hogy a felsorolt írók egy részének könyvei Nyugaton jelentek meg, tehát nem itthoni kiadók adták ki műveiket; következtetésképpen nem annyira ismertek. A jeles teológiai író, Boros László negyvenhét művéből csupán két könyvet említ a lexikon. Ez azonban nem menti a hiányosságokat, például azt, hogy egyébként olyan költő nevét is olvashatjuk, Ludvig Nándor chicagói orvos, akiknek egyetlen egy verseskötete van. Az igazi gond inkább az, hogy olyan szerzők is helyet kaptak az irodalmi lexikonban, akik korábban aktív munkásmozgalomi múltjuk miatt szerepeltek és könyvüket, vagy könyveiket még jóindulattal sem lehet szépirodalomnak nevezni. Az általunk felsorolt szerzők - úgy vélem - némiképp mélyebb nyomot hagytak és hagynak a magyar művelődéstörténetben és olvasáskultúrában, ezért ismételten csak abban bízhatunk - hogy ha egyszer írók, akár köz-, akár szépírók - a harmadik bővített kiadásban már szerepelni fognak.
Végezetül még egy kritikai megjegyzést tennék: a közel kétszáz oldallal bővített második kiadás esetenként csak a bibliográfiát (irodalmat) közli, az illető író művei felsorolását nem, annak ellenére, hogy ez az első kiadásban olvasható (pl.: Varga László esetében 2381. oldal), jóllehet az olvasó éppen azt várná, hogy az időközben megjelent művekről is pontos tájékoztatást kapjon. A harmadik kiadásban ezt a nyilvánvaló szerkesztési hibát is feltétlenül orvosolni kellene.
Udvarhelyi Olivér
