INGEBORG BACHMANN
Belépés a pártba
Talán értéktelen az ember, ha testvérei között van?
Megrágalmazzák és leköpik, gúny és szitok a jussa,
jól tudom, ha jót tesz, bár nem látszik annak.
Tisztességből van bőven eladó.
A törzsasztaloknál piszkos anekdotákat mesélnek róla.
Azt a temérdek tiszta érzést
megöli az üzleti haszon.
A szaldó elkészítése.
A gátlástalanság élvezete.
Egy élet, egyetlenegy, kockázatos
kísérlet. Sikerült. Elvégeztetett.
Társaim
a pimasz kísérleti nyúl,
amely ott hagyja szőrét a laboratóriumban,
a beinjekciózott patkány, kábultan
nem harap gyilkosa kezébe,
a légy, ahogy szívókájával
tapogatózik, és a szúnyogok, akik még nem vívták ki
a Szúnyogok Jogainak Egyetemes Nyilatkozatát.
Én ragaszkodom önnön semmiségemhez.
És ha az Úr testté lett,
és a lombikban színt vall,
ha ő maga a szeretet,
és nem hiszem, hogy bármi létezhet
így, engem az se vigasztal.
Tudom, hogy az áldozatokat itt egymáshoz kell
kényszeríteni, még sok hangon beszélnek.
Hogy repüljenek, még szükség van néhány napra,
a páriának, hogy átlásson a kasztok résén,
a patkány, aki én vagyok, a végképp megnyomorítottak
bosszút akarnak, mielőtt meggyalázva mind elpusztul -
legalább annyit, hogy "sajnáljuk".
A kommunának befellegzett.
A kamatozó kegyetlenség tőkéje
legyőzi a hitelező fájdalomét.
Ez a társadalom mégis önmagát ítéli el.
Nem a halálé, a lázadásé
most a szó. A kizsákmányolás iránti
megértés nélkül sosem ér véget
a kizsákmányolás. Jöjjön a forradalom.
Jöjjön, hisz megért rá az idő.
És én mégsem hiszem. Mégis jöjjön
a forradalom, jöjjön az én szívemben is.
