|
|
|
|
|
||
(RÉSZLET)
Duras: A futballpálya, az a tér, ahol a játékosok játszanak, amelybe be vannak zárva, egyfajta színház, s amellett egy összecsapás helyszíne, úgyhogy egyszersmind politikai tér is. Amint az embernek valamiért játszania kell, még ha az pusztán csak a győzelem is - olyan győzelem, melyet a sérelmek igazolnak -, többé már nem egyszerűen csak a játék kedvéért játszik, hanem egy ellenség ellen. És minden megengedett, amikor arról van szó, hogyan lehet befeketíteni az ellenséget, igazolva a legyőzését. Senki sem mentes ettől a borzalomtól. Természetesen nincs konkrét politikai vetülete annak, ami egy stadionban történik. De mindenképpen megjelenik a kizáró szemlélet, a rasszizmus - mindegy, melyik szót használjuk. Persze biztos vagyok benne, hogy önben soha nem volt meg ez az érzés.
Platini: Nem, soha. Ez igaz.
Duras: Van egy bizonyosfajta prefasizmus, egy ártatlan fasizmus, amely ott lebeg a stadionokban, mint ahogy bizonyára az iskolákban, az egyetemeken, a politikai pártok tagjaiban is.
Platini: Tudja, a legtöbb esetben ilyen szempontból nincs két tábor a stadionban: a Parc des Princes-ben mindenki francia, Londonban mindenki angol.
Duras: De úgy értem, hogy ugyanaz a hangulat, mint ami a rasszizmusnak is az alapja.
Platini: Nem tudom követni a gondolatait; ez olyan terület, amelyről nem sokat tudok.
