|
|
|
|
|
||
Bizonyos napokon egyszerűen
semmi jobb nem jutott eszünkbe
mint hogy "Még egy kis idő" vagy hogy
"Már meg is történt..." unatkoztunk
túlfűtött könyvtárakban ahol mielőtt
tekintetünk üvegessé vált füstkarikákként
lebegtünk az alexandriai
olvasótermek égboltnyi
kazettás teteje alatt.
A legtöbbünk
el akart utazni (New Yorkba vagy
máshova): lobogó hangú
diákok elbukott tervek körül
rajzottak örökké
lelkesen és voltak akik
a melankolikus anarchiára vágytak
új totemekre, idolokra
tegnapi forradalmakra és a mágia
akupunktúrás tűkkel ki tudja
hányadszor agyonszurkált testére. Ha az ember
az egész napot ott töltötte egész
olcsón ki lehetett jönni (főleg
télen) a rövid szünetek
közt egyedül
postán maradó gondokkal lakbér-
tartozással a csendet
mint ideggázt szíva
a könyvekből ezekből a
finom bestiákból (...) és néha
még ebben a keltetőházi
egyformaságban is adódott egy kis
eleven meglepetés -
(Trilce, Cézár!). Még
pontosan emlékszem egy nyári
délután a zümmögő
félhomályra amikor
szarás közben a könyvtár vécéjének
szomszéd fülkéjéből
lökésről lökésre gyorsan emelkedő
tompa zihálásra lettem figyelmes: a szívem
hirtelen magasra szárnyalt
és megijedtem mint egy
dongólégyraj a két
férfi szerelmi játékától akik némán
dolgoztak egymáson
izzadtan és ön-
feledten mint két idegen
kentaurszerű lény egy
túlexponált fényképen.
Nehéz elfeledni milyen
megkönnyebbülten
frissen megfésülködve
kipirulva mégis krémszínű arccal
mentek el utána külön-külön mellettem és csak
egy kacsintás (rajtam
keresztül) árulta el:
megismerték egymást.
a városon
hazafelé
vagy munkába (mintha lenne különbség) -
Most minden szemmagasságban történik. Az
első arcokról, szögletesek és
kemények, semmi más
nem hiányzik, csak a fekete gerenda
a szemük fölül, e szemeket a csendes
szmogriadó (minden reggel fél 6-kor) tanúiról
készített kartotékok számára lyukasztották ki.
És mégis ez a szívósság (szívós:
ahogy a német mondja), amint átlósan
mennek szembe a fejfájással és a
bennünk dolgozó szűrő-
berendezések zúgásával.
Ez a nap a tiéd
Áthatolhatatlan pillantok szorosan
egymás nyomában
mendemondák egy változatlanul tegnapi
politika fényében,
Változó szörnyűségek követ-
kezményei, egy
újságolvasó
nonszensz-pingpong-
fecsegése egy padon a parkban és te
ahogy élvezed
a szélcsendet az alacsony ég alatt
(a színházban szemben Shakespeare-t
próbálnak...."Mi hu-
manisták...")
Vársz és
előrehajolsz babakocsik
és ótvaros galambok
rajai közt, melyek
a morzsák körül örvénylenek -
Levágva látod
a fejüket
vérben a járdán
iszonyú nappali álom, köröttük
vérrel befröcskölt statiszták
egy merényletről szóló filmben (Lev
Trockij meggyilkolása) vagy a Status Quo
szokásos mozija...
de aztán egyszerűen
tovább-ballagsz
a következő kereszteződésig, nagyon
lassan, hisz
ez a nap a tiéd.
