Hans Raimund

Mindent

Egy lapra tettünk fel

                                 És anélkül, hogy sokat töprengtünk volna rajta

Berendezkedtünk a korai álmok termeiben - te

A házéban én az íráséban... Néha-néha nyugtalanságot

Támasztanak köztünk

A rádióból érkező hírek fél füllel

Hallgatjuk őket egy fiatal barátunk halála amit diszkrét

Távolságból követtünk nyomon méteres vastagságú faldarabok

Beomlása Apróságok krónikus

Hiánya hogy már megint eltűnt a szemüveg...

A ridegség ami belénk és másokba is oly mélyen

Beleivódott a csüggedt szenvtelenség

Minden elítélő gesztusában... Néha-néha úrrá lesz

Rajtunk a pánik...

                                 De nézd! Ez a határ:

A bőr amely még sima de lassan megereszkedik

És alatta a kedv a fájdalom ami soha semmikor

Nem közölhető Ez a határ: a fej

Hermetikus háza A határ rajtad húzódik

Keresztül... Szorítsd ökölbe a kezed! Érintsd meg

Az ujjaiddal a lábad! Próbáld meg!

Érints akár engem! Elérsz?

Eléred magadat? Mondd akarod egyáltalán...?

                                 És

Szükség van-e javításokra amelyekre egy napon

Sor kerül holtbiztosan... A kéz amely vár

Már közel van a lábhoz

                                Ne add fel! Duplázd meg

Az erőbefektetést. Hiszen a napok meg vannak számlálva melyeken

Még megengedheted magadnak a luxust, hogy leszüreteld a szem

Vigaszát a függőágy lengését

A nyírfák között melyeket tétován körülfonsz a birtokos névmás

Sárga szalagjával ("az én nyírem"

"A mi nyírünk")... amelyeken

Megengedhetem magamnak a luxust hogy felfűzzem a főneveket

A melléknevek kötőtűjére kemények az átmeneti

Boldogságtól... a világtól elfeledett próbálkozásokra

Róluk is nyelvtanilag hibátlanul beszélni... De mit?

Igen mit? És kinek?.


..Mintha

A bolond fiút

Aki felgyújtotta

A csűrt

Néhány nappal

Később

Nem találták

Volna

A tóba fúlva

         Mintha

Máig

Nem büntette

Volna meg

"Az Igazságos Isten"

Azt a bérlőt aki

A pincében egy orosz

Kémet

Rejtegetett

Fű nőtte be

A kutak alját

A kakas

Beleragad az aszfaltba

Az idős nő

Leül a padra

Gyapjúzoknija

A bokájára

Csúszott

A házak verítékeznek

Az ágynemű a párkányokon

Feledve szellőzteti

Az éj

Meséit

A süketnéma átnéz

A fal fölött

A tóban a hal

Levegő után kapkod

A csűr

Vak kapui

Lassan kinyílnak

                                                SCHEIN GÁBOR fordításai