|
|
|
|
|
||
Lustálkodtam, mikor megcsörrent a telefon.
- Halló, ki az?
- Én vagyok, régi barátod, még a hangom sem ismered meg?
- Ó, Csao, merre jártál az utóbbi években, híredet sem hallottam.
- Öreg barátom, hiszel te abban, hogy a boldogság megosztható?
- Hogyne - válaszoltam magabiztosan.
- Akkor jó, most pedig arra kérlek, engedd, hogy megosszam veled örömömet.
- Hm? - meglepődtem; ez a fickó imád viccelődni, miféle tréfát akar elsütni már megint?
- Szóval több évvel ezelőtt kezdődött, mellém szegődött a szerencse. Mivel nagyon jól dolgoztam, a vállalatom egyetemre küldött...
- Hm? - Ideges lettem. Csao régi osztálytársam, én ismerem őt a legjobban, amikor iskolába jártunk, távolról sem volt olyan jó tanuló, mint én, miután végeztünk, engem felvettek a műszaki főiskolára, őt meg csak technikumba, s aztán munkás lett. Most hirelen egyetemre küldik ösztöndíjjal, ez egyszerűen felfoghatatlan, elképesztő igazságtalanság. De abban a pillanatban tettetett öröm hangja hagyta el ajkam:
- Haha, gratulálok, öreg barátom!
- Köszönöm. Az egyetemen megismertem egy gyönyörű lányt, nemsokára össze is házasodtunk...
- Hm? - Ez is meglepett. Hát, ez a Csao tényleg tudja, mit hogyan kell, pedig hogy néz ki: jelentéktelen, alacsony kis alak, zöldborsónyi szemekkel! Ó, a nő nem tud ellenállni a féri mézesmázos, hízelgő szavának! Szegénykém, virágszál a trágyadombon...
- Barátom, az esküvő nagy esemény, miért nem hívtál engem is, tán féltél, hogy eliszom előled az esküvői bort?
- Ó, dehogy. Az egyetem elvégzése után a Természettudományi Kutatóintézetbe helyeztek...
A szívemet kellemetlen érzés töltötte el, nézd csak, jobb munkát kapott, mint én.
- ...van egy találmányom, levédettem, és megvette egy amerikai vállalat. A kutatóintézettől jutalomként kaptam egy lakást és egy autót. Aztán született egy tündéri kislányunk...
- Csodálatos. Gratulálok... - a hangom elerőtlenedett, megremegett, a gyomrom összeszorult, szédültem, s levegő után kapkodtam. Megosztaná velem a boldogságát, de én mindjárt belebetegszem.
- Valami baj van, barátom, nem érzed jól magad?
- Jaj! Túl sok örömet osztasz meg velem. A szívem rakoncátlankodik, nem bír el túl sokat. És aztán? - kérdeztem erőltetve.
- Ezután jöttek a bajok...
- Hm? - a szemem felcsillant, izgatottan hegyeztem a fülem.
- ...egy napon túl sokat ittam, felségemmel és a kislányommal kikocsikáztunk a szabadba, nekiütköztünk egy fának...
- Ó, micsoda szerencsétlenség...
- A feleségem belehalt, engem lecsuktak, a munkahelyemről elbocsátottak. Éppen ma szabadultam a börtönből...
- Ó, szóval így - könnyebbültem meg.
- Öreg barátom, jobban vagy már?
- Igen. - Ahogy így rákérdezett, magamhoz tértem, éreztem, hogy a gyomorszájam valóban ellazult, a szívem megnyugodott, teljesen felüdültem. Ez a rossz hír olyan volt a szívemnek, int egy gyorsan ható, életmentő pirula. Most értettem meg, hogyan érvényesül az igazság: akinek sokáig jól megy a sora, eléri a balszerencse...
- Öreg barátom, milyen szerencsétlen is vagy. Segíthetek valamiben? Halljam, csupa fül vagyok - mondtam, s rágyújtottam egy cigarettára.
Takács Réka fordítása
