|
|
|
|
|
||
Marina Cvetajeva a nagy levelezők közé tartozott. Azok közé, akikkel szemben a kíváncsi olvasó nem követ el illetéktelenséget, ha leveleit olvasgatja. Cvetajeva a leveleit - és naplóját - tulajdonképpen prózai művei közé sorolta. Fontosabb leveleit először gondosan megőrzött füzeteibe írta, csak azután tisztázta a címzett számára. Sok levele így maradt csak fenn. Nemegyszer naplójegyzeteiből emelt át leveleibe egyes részleteket.
Az alább közölt néhány levelet Marina Cvetajeva prágai és párizsi emigrációjában írta. Az emigráció nem politikai döntés volt számára: férjéhez, Szergej Jakovlevics Efronhoz utazott. Akkor már évek óta nem találkoztak. Efron fehér tisztként hadseregével hagyta el Oroszországot. Cvetajeva lányukkal együtt követte: 1922 májusában találkoztak Berlinben. Augusztus 1-jétől Csehszlovákiában, Prága környékén éltek. Itt született meg fiuk, Grigorij is, családi becenevén Mur. 1925 végén a család Párizsba utazott, s bár franciaországi tartózkodásukat ideiglenesnek tervezték, Cvetajeva végül innen tért haza Oroszországba 1939-ben.
A levelek tanúsága szerint - ahogy Cvetajeva néhány verse is erre utal - a költőnő jobban érezte magát Prágában, mint Párizsban. Ugyanakkor az is látható, hogy e tárgyú írásaiban sok a nosztalgikus elem. Számos más dokumentum mellett Cvetajeva és Efron levelei is azt mutatják, hogy valójában az orosz irodalmi élet, és így az írók lehetőségei Párizsban a húszas évek végétől kiterjedtebbek voltak - még a minden irányzattól független, és napjai nagy részét a gyerekeivel és a szűkös anyagi körülmények között vezetett háztartással töltő Cvetajeva számára is.
A csehszlovák kormány támogatását élvező prágai orosz emigráció a német megszállásig így is az "orosz külföld" fontos központja maradt. 1923-tól itt élt - eredetileg nem emigránsként - az alábbi levelek egyik címzettje, Lev Tolsztoj utolsó titkára, Valentyin Bulgakov (1886-1966) is. Az orosz írók és újságírók szövetségének elnökeként és a prágai orosz múzeum alapítójaként és igazgatójaként Bulgakov a prágai orosz értelmiség egyik központi figurája volt. Tolsztojról szóló előadásának egyikén ismerkedhetett meg Cvetajevával. 1924-25-ben közösen szerkesztették a csehszlovákiai orosz írók antológiáját Kovcseg (Bárka) címmel. Ekkoriban is leveleztek - ezek a levelek szerkesztői üzenetváltások -, mivel Cvetajeva Prága mellett, Všenoryban élt. Cvetajeva elutazása után váltanak még néhány levelet - ebből választottunk most hármat. Cvetajeva Bulgakovhoz írt összes levele - a címzett végakaratának megfelelően és az ő jegyzeteivel megjelent Prágában. Bulgakov 1949-ben hazatért, és a Jasznaja Poljana-i Tolsztoj-múzeum munkatársaként dolgozott.
Cvetajeva kötődését Prágához igencsak erősítette sok évig tartó, nagyon szoros barátsága Anna Teskovával. A cseh származású irodalmár az orosz emigráció ismert alakja volt, mert bár Prágában született, gyerekkorát Oroszországban töltötte, és az emigránsok között fontos kulturális szervezői feladatokat látott el. Cvetajevával is ekként ismerkedett meg: 1922-ben felkérte őt, hogy vegyen részt egy irodalmi esten. Barátságuk akkor sem szakadt meg, mikor Cvetajeva Párizsba ment: ettől kezdve sűrű levelezést folytattak. Hozzá szól Cvetajeva utolsó külföldi levele is - ezt közöljük -, amely gyönyörű leírása annak, hogy mit jelent a búcsúzás.
A választott néhány levél abba az időbe enged bepillantást, amelyet Cvetajeva a két "búcsúzás" között töltött. Itt egyetlen olyan levelet idézünk, amelynek címzettje, Volosin, ekkor Oroszországban él. Makszimilian Volosinhoz (1878-1932), a korszak ismert költőjéhez Cvetajevát és férjét régi barátság fűzte. Volosin koktebeli háza a forradalom előtt az orosz kulturális élet egyik központja volt - Cvetajeva is sokszor megfordult itt. Cvetajeva egy évvel azután ír Volosinnak, hogy elhagyta Oroszországot. Az élet jelentős eseményeit és a fontos kapcsolatokat ekkor kívül helyezi az időn. Ez láthatóan a térbeli akadályokat is komolytalanná teszi, és a búcsúzást - ahogy a viszontlátást is - megfosztja mindenható erejétol. Tér és idő hatalmát másképpen igyekszik legyőzni több mint másfél évtizeddel később, a szorongató előjelekkel terhes hazatérés idején: "Vég nincs, ezért rögtön a kezdet van." Majd már minden döntésen túl, már útközben: "Már nem nehéz, ez már a sors."
A harmincas évek vége felé Cvetajeva körül megfagy a levegő: az emigráció férjéről úgy tudja, hogy az NKVD-nek dolgozik, és részt vett egy politikai gyilkosságban is. Efron hazatérése után végképp elfordulnak Cvetajevától, csak néhány barátja tart ki mellette. Hazatérésének legfőbb oka mégis az, hogy Efron mellett legyen: "nem lehet elhagyni az embert a bajban". A férjét Nyugat-Európába követő költőnő tizenhét évvel később ugyancsak férje - és lánya - után indul. Efron ekkor már két éve - betegségekkel küszködve - a Szovjetunióban él, nem sokkal később lánya, Ariadna is itt telepszik le. Cvetajeva 1939 júniusában érkezik haza, ez év őszén férjét és lányát letartóztatják, Szergej Efront kivégzik, Ariadna lágerbe kerül. Cvetajeva fiával Moszkvában él, mígnem a háború kitörése után - néhány más íróval együtt - Jelabugába evakuálják. Itt lett öngyilkos éppen ötven éve, 1941. augusztus 31-én.
