Takahasi Sinkicsi

Az őszibarack

Kislány az őszibarackfánál -

Szirmai a Föld

Méhébe hullanak.

Ott állsz, de egy hegy is állhatna ott

Helyetted, netán a Föld

Lehetnél te magad.

Vasfal mellett fél-

Orcád vasba fordul. Szét-

Zúzom húsod és csontodat.

Szétvált barackot majszolok. Felhágott

A hegyre, keblét havas szurdokba fedte.

Asszonyi comb -

Egy se túl más. Az őszibaracklomb levelei

Átnyújtóznak tengereken át

A föld pereméig.

Tengerek lesik a lány szavát.

Átkelek én - szőrbozontos

Hernyó -

S megragadom tested illatát.

A kakas

Zivatarban bőrig ázok,

Hóhullásban hóba gázlok,

Szélviharban széllel szállok,

Verőfényben fennhéjázok.

És életfogytig: - Kukorikúúú!

Az idő

Az Idő megérintette

Arcát, akár a tavi szellő,

És elhagyta minden gondolat.

Reggel a hegy tetején fenyegetőn

Kelt fel a Nap és a fákat,

Mint a remény, perzselte végig.

Az álmot pipafüsttel verte ki

Szeméből és parazsa volt a Nap.

Az Idő lehullt, mint az eső, a gyümölcs.

Visszanézett: a múlt felé vitorlázott

Egy hajó, örökre lengő vitorlákkal;

Fél kézzel kapaszkodott belé

És betömte szemét a világgal.

Szavak

A szavaid nem csupán

Szavak nekem.

Arra figyelek inkább,

Mi beszéltet -

Bármi legyen is az -

S figyeltet téged velem.

Élet, határtalan

Szavakon túli, többé nem valami

Ez itt bennem. Hadd maradjak így

Ülve mozdulatlan, hangtalan;

Egész testemmel eszmélek, lélegezem.

Csodálatos! Olyan tiszta öröm,

Szebb szeretkezésnél, bárminél.

Lehetnék már bárhol, mindenütt,

Nincs szükségem semmire - életre sem.

TEREBESS GÁBOR fordításai