|
|
|
|
|
||
A mentőslegény tanúvallomása
1
sose tudni mikor, sose tudjuk vajon...
ekkora nagy kövek az égből hullanak
könnyedén szalad a felhő mint még soha
a nyárfán egy rigó hallgat, hallgat csupán
késik az üzenet, sok sürgöny kavarog
bicebócán döcög egy félkarú pasas
lámpaoltogató pálca a kezében
jó éjszakát kíván, jó sötétet nekünk
könnyedén szalad a felhő mint még soha
ott fent japáni hold játszik búgócsigát
sose tudni mikor, sose tudjuk vajon...
a feketerigó fehér nótát dalol
a fácskák ágain rilkei cafatok
kinek nincs fedele most az erdőbe megy
késik az üzenet, sok sürgöny kavarog
mentőkocsi utat tör, de nincs benn sofőr
ekkora nagy jegek az égből hullanak
könnyedén szalad a felhő mint még soha
hűvös erdő mélyén majd egy házat találsz
- házat talán, ha a rigó be nem csapott
2
sose tudni mikor, sose tudjuk vajon...
s hogy netán ólom-e a fellegszürke fenn
s hogy tán nem rogy-e ránk robajjal az egész
sose tudni mikor, de tudjuk, egy napon...
a rigó becsapott, füttyög fehéreket
mentő Manhattanben mentő Budapesten
s persze hogy van sofőr mexikói vagy lengyel
megmentünk, öregem, adunk majd újra vért
kel a japáni hold Mezopotámia felett
évek óta sehol antibiotikum
hullottak az égből ekkora nagy jegek
késik az üzenet, sok sürgöny kavarog
az árokparton addig is eltemetjük a gyerekeket
a pipacs vörös lesz mint még soha, soha
könnyedén szalad a felhő, akár a gőz
szürke rigó fütyül fehérlő siratót
az itt olyan mint sehol, de itt, az mindenütt
az itt az itt és most, de mindenkor soha
felhőbben szalad a felhő, mint még soha
és ott amott a hold holdabb mint valaha
3
megmentünk, öregem, adunk majd újra vért
vörössel fröcsköli a rajzát Schiele most
áll a tükör előtt, vérjajok, vérjelek
amíg körülölel a jó fekete éj
leglágyabb vagina lágysága, női mély
szürke szmog, de aztán hirtelen kiderül
késik az üzenet, sok sürgöny kavarog
sose tudni mikor, sose tudjuk vajon...
megmen tünk, öregem, hívunk mentőt, oké
nem érti nyelved a sofőr, de jó helyre visz
adunk majd újra vért, New York vagy Budapest
díszlik fekete hold fehér éj hátterén
Schiele tükör előtt megment majd öregem
szétnyílt lábad közé tesz egy kis vöröset
kivirágzott szoba, belakná szívesen
ilyen nagy utcakő jég zúzza be fejét
késik az üzenet, sürgöny nem ér oda
sárgább mint valaha, a fű, és szomjazunk
szomjazunk éjt-napot, fagyott víz, hó mindenütt
de vért adni nekünk nem jön már senki sem
4
és a galaxisok tágulnak szüntelen
pipacsok nyílnak az árokban egy napon
nagyra nyitja a gyerek holdat leső szemét
valaki jön, gyerek, és kapsz majd újra vért
voltam mentősofőr Manhattanben soká
hogy mi történt, tudom, egy téli reggelen
a negyvenkettedik körút sarkán hó mindenütt
de arról a reggelről szót se soha-soha
az itt akár sehol, ez galaxisunk egy tája
levelezőlap és rajta Schiele rajza
cellux tartja odúm gipszkarton falán
kínoz a visszavágy oda, ahol vörös
késik az üzenet, hallgat minden madár
csak egy üzenetet hallottam mindig is
némely estéken a csúfondáros rigót
sok sürgöny kavarog, semmit nem hallani
havazott most, egész éjszaka havazott
robbant a horizont szélén japáni hold
senki nem merte felidézni az árokparti pipacsokat
nem ment a tegezés, hát felhagytunk vele
5
el kéne szánni, és mindent leoltani
ha jön a félkarú lámpaoltogató
és rövidzárlatot okoz majd mindenütt
késik az üzenet, sok sürgöny elakad
sose tudni mikor, sose tudjuk vajon...
hogy most lesz-e talán, és itt lesz-e netán
ekkora nagy jegek majd égből hullanak
beszélek már egy kis ideje
míg nézem a Schiele festette levlapot
rajta a fekete-vörös vonalakat
üzenet kavarog, hó egész éjszaka
a mentő nem halad, elakad, beragad
beszélek már egy kis ideje
senki nem hallja meg, üzenet elakad
és jön a hold, és megy a hold
ügyel rá, hogy hogyan billeg galaxisunk
mielőtt még a jég fejünket beveri
tán marad egy fél pillanat
a rigó f üttye még, rajzon cseppnyi vörös
majd szétfolyik, s meg is fagy rögtön agyvelőnk
