|
|
|
|
|
||
ez a száj láthatót lehel
ez a lehelet
reggeli köddé válik
ez a fény megtoldja tekintetedet
mely így a jajdulásig ér
ez a kéz gyengédsége
mintázza a vízre
fehérlő boltív tavirózsa
gyökereinek lassú ereszkedése
a máshol
mint várakozás
felhőn fennakadt madár
formája mint egy kéz
mely épp szétnyílna már
a minden korsajának
másai csak az összezárt szárnyak
és az összeszövődött gyökerek
izzó árnyak öble
markod méri a kristályt
felcsapó láng közül szabadul ki
kitölti az isteni szív
homorú csillagközi hívogatását
földhelyét keresi a kristály
összeszövődését lángja hevét
kettős várakozás gyümölcse
egyazon létszomj kötözi össze őket
ár ellen
és a rigó dala
derengő kezdetekkor
a hajnal szemében
virágfakadás tejét szürcsöli búza
magvai közt mint hóba öltözötten
kapuban állni
megkockáztatni gyermeki mosolyt
nehéz cipelni a vedret
ha szomjunk sóváran kívánja
LACKFI JÁNOS fordításai
