LILIANE WELCH

Anyu és Apu

A hegygerincet Anyu

és Apu megmássza együtt - vajon lenéztek-e

a csúcsról csak egyszer is?

Anyu a megcsúszó kövek

hangját nászsikolynak hívja, s épít

versgleccsereket. És Apu

tele szájjal zabálja az életet -

útravalót gyűjt a halálra - hogy

ragaszkodtak a sziklákhoz lábaik -

túllépve önnön világukon,

kozmológiája csendnek

és hónak.

Én meg motoromon

szárnyalok föld és ég között

szelekkel vitorláznak lélekútjaim.

kerekeim nem hagynak több nyomot,

mint az ő eszméik és szóvirágaik -

Miért könyvízű minden nekik

tettem fel a kérdést ötévesen

Most Harley-m nekilendül,

felhajtok az útra, port kavarok és

ölelkezem a gyorsulás mámorával

aszfaltsávokon és hegyi utakon

a világ könyvlap jain.

A 30-as évek: Két luxemburgi nő kerékpáron

Vidéki úton.

Akár egy tájkép,

festői pillanat:

két nő kerekezik

az emancipáció felé,

vagy Medúzák,

bár hallják még:

"A széttárt női láb

mutogatása bűntett."

Királyi vizitek idejére

eltűnnek az aktok

a múzeumfalakról.

De Pegazus, a kerékpár

élő acélból teremtett

sebesség edzette váza

oly szabad és könnyű, hogy én is

letépem láncaim,

pörgessen belülről a kerék.