|
|
|
|
|
||
Fiatal lánytestem törékeny.
Ha vonat, autó, puskalövés, lórúgás vagy ekevas
útjába kerül, nem képes ellenállni.
És életem véget ér. Testem mulandó.
Ugyanígy ha gyógyíthatatlan, kezelhetetlen betegség
támadja meg,
ha megáll benne a szív, vagy felvágom ereimet.
Testem olyan törékeny.
Mégis, halandó gondolataim öröklét ízét idézik.
(Nézem a fák remegését,
levelek hullását,
velük hullnak gondolataim,
én vagyok a tavasz,
forgok a soha meg nem pihenő
évszakokkal,
gondolataim meghitt
szálakkal kötnek
a szüntelen világhoz.)
Az égen fellegek szaladnak
Brúnó teste enyészik a földben
*
Ma reggel Ursula kőkockákról beszél
a járdák kövezetéről
Nézte amint a munkások lerakják a köveket
elegyengetik a homokot a kő alatt
A városok a földet beborító
óriás kőburkolaton emelkednek
Kivéve a földbuckás temetőket
és a különálló sírköveket
melyeket a jól ledöngölt földre
a koporsó fölé kell helyezni
Egy júniusi napon
Simon Norbert Paul Vincent... a férfiak akik a kőlapot
Brúnóra
helyezték
akik visszazárták a földet
sebhely
akik betömték
akik betömték
az ég alatt lélegző
föld pórusait
Éjjelente álmomban eljön Brúnó s én arra ébredek
hogy szép vagyok mint kedvesét gyengéden ölelő
menyasszony
Sehol vagyok
sehol
Lindos
szürke fény söpri a földet
a tenger lassan görgeti habjait
Poszeidón kidugja ujja hegyét
azt mondja úgy gondolkodom mint egy öregasszony
felelem: én egészen
ki-csi-kis-lány szeretnék lenni
de már késő
Késő?
Ma kicsit visszatalálok legbensőmbe
nagyon féltem egy kecskétől
a bak
mocskos szarvával
kipukkantja bendőmet
és visszatérek zsebemben
csupa régi törmelék
LACKFI JÁNOS fordításai
