ANNA WIRSZCZYŃSKA

A művész költözik

Hajnalban

lábujjhegyen távozunk a házból.

Apa az állványt cipeli

és három festményét, anya

egy bőröndöt és a dunyhát, ami

a nagymamától maradt, én

egy lábast és a teáskannát.

Mindezt egy kordéra tesszük, gyorsan,

csak a főbérlő meg ne lássa.

Apa

húzza a kordét az utcán, gyorsan,

anya tolja a kordét, gyorsan,

én is tolom, gyorsan, gyorsan,

csak a főbérlő meg ne lássa.

Félévnyi

lakbérrel tartozunk.

Apa műterme

Második születésem apám

műtermének köszönhetem.

A falait apa feketére

mázolta, rejtelmes volt,

akár egy koporsó, a fekete falakon

hatalmas, színes üvegtáblák

függtek, a sarokban irdatlan

festmények nőttek, hatalmuk

volt, igen, s napról napra

magasabban hemzsegtek, szárnyuk

a plafont verdeste, apa

kiskabátban festett, éhes voltam

és fáztam, törökülésben

gubbasztottam a padlón,

asztalunk nem volt, és latin

igéket írtam, a hálófülkében

fortyogott a leves, anya,

betegen, ott feküdt mellette,

féltem, még meghal,

éjjelente felriadtam,

rettegve, még meghalnak,

hallgattam, mint szuszognak, a tetőbe

vágott ablakon zúzmara, a szén

kifogyott, takaróm alatt

elképzeltem, én vagyok

a Szellemkirály, a plafonról

egy kampó meredt,

amire az előző lakó,

egy nyomorgó festő

felakasztotta magát.

Film apáról

Filmet vetítenek apáról,

apa

a filmben nyugodt, csak én

tiltakozom drámája ellen,

hebegek, hadonászom

esetlen.

A nézőtéren

ülnek a műértők. Az a nő

miért oly felindult?

Utólag mindnyájan tudjuk,

ki az, ki valóban számít.

Akkor vodkát iszunk azzal,

ki valóban számít.

S róla ki hallhatott?

Norwidhoz hasonlítja őt

az az ostoba nőszemély.

Csordultig tölt a szerelem

Csordultig tölt a szerelem,

akár egy hatalmas fát a szél,

akár egy szivacsot az óceán,

akár a fenséges életet a kín,

akár az időt az elmúlás.

Elhamvadunk

Néma vagyok, akár az áram.

Néma vagy, akár az áram.

Elhamvadunk

a szerelem

villamosszékében.

Gyöngédség

Fejed fölé gyertyát,

ahogy a föld

horizontja felett a halott holdat.

Haldokló rákbeteg

Csak nézett rám, és örök kárhozatra ítélt,

a világ teremtésének

bűnéért.

Szomorú szerelmespár

Összeillenek, akár a szem és

a szemhéj,

a könny.

Néger asszony mondja

Fekszem a földön.

Bámulom az eget.

Jajgatok.

Kis embert szülök.

Már nem jajgatok.

A kis ember megszületett.

Bámulom az eget.

ZSILLE GÁBOR fordításai