SCHILLER ERZSÉBET

A prózaíró Paszternak drámatöredéke

     "Aláírtam egy szerződést egy honvédelemről szóló drámára prózában - írja Paszternak első feleségének csisztopoli száműzetéséből 1942 szeptemberében. - A szerződés meghatározza a tartalmat. Már mikor aláírtam, elszóltam magam, hogy újszerűen, szabadon fogok írni. A későbbiekben sem csináltam ebből titkot. De elragadtattam magam, és elég messzire mentem ebben az irányban. Ez az írás aligha lesz kinyomtatható vagy bemutatható. Ez végképp felszabadított.
     A mai rkászok nemcsak hazudnak, de még hazudni is lusták. A hazugságaik éppen hogy elegendők három-négy nyomasztóan szegényes, tartalmatlan és ötlettelen felvonásra. […] Ezekből a meg gyelésekből kiindulva és tudva, hogy a munkám a közeljövőben nem hoz gyakorlati hasznot, úgy döntöttem, hogy nem korlátozom magam a színpadi méretekkel, a szcenikai elképzelésekkel, és nem a megrendelt darabot fogom írni egy kortárs színház számára, hanem valamit, ami az enyém, ami fontos a számomra, a múlt és a jövő dolgairól drámai formában. Formai követelménynek a színek sűrűségét és gazdagságát meg a jellemek sokféleségét állítottam, és a régiek példáján igyekeztem mélyen és szélesen meríteni az életből. Korai arról beszélni, mennyire jutok ezekkel a szándékaimmal. Megírtam ennek a bonyolult, négy-öt felvonásos tragédiának az első felvonását. Ez négy hosszú képből áll, sok szereplővel és cselekménybeli csomóponttal. A dráma címe Evilág (a másvilág ellentéteként)."

     A levélből nyilvánvaló, hogy az alább közölt drámatöredék szinte az első pillanattól fogva nem drámának íródott, Paszternak valójában nem ebben a műfajban gondolta el mondanivalóját, mondhatjuk, hogy mint drámát töredéknek szánta. Ugyanakkor a dráma így, töredékesen is az életmű egy gyelemre méltó állomásának tűnik. Ezt a pár oldalt olvasva lehetetlen elvonatkoztatnunk Paszternak főművének szánt írásától, a Zsivago doktortól. Nemcsak annál a kézenfekvő oknál fogva, hogy az egyik drámai szereplő, Druzjakina monológja szinte szó szerint átkerült a regény Epilógusába, vagy hogy a töredék két fér főszereplője, Gordon és Dudorov is megjelenik a regényben. Valamivel áttételesebb módon is a Zsivago doktor egyik előképének tekinthetjük az Evilágot. Nagyon hasonló a dráma és a regény néhány alapszituációja - az életműben elfoglalt szerepüket a Zsivago határozza meg, a töredék számos sora ugyanakkor több, mint vázlat a majdani teljesebb és műfaját megtalált műhöz.
     Az idézett levél - és egyéb, a drámára tett utalások - tanúsága szerint Paszternak nem tudta, hova fog vezetni drámájának cselekménye - a háborúról akart írni, mely háború ugyan már több mint egy éve folyt a Szovjetunió területén, de még javában zajlott. A cselekmény rekonstruálására tett kísérlet tehát minden szempontból értelmetlen lenne, de a ránk maradt töredéket "ráolvasva" a Zsivago doktorra, kibontakozhat a cselekmény egy-egy eleme, és ami ennél is lényegesebb: kirajzolódik pár fontos kérdés, amelyet a maga teljességében Paszternak későbbi regényében tesz fel.
     Az a szituáció, amelyben a töredék hőseit találjuk, igencsak emlékeztet arra a helyzetre, amelyben a polgárháború alatt a Moszkvából menekülő Zsivago család találja magát: a regénybeli Varikino éppúgy "senki földje", mint a dráma Puscsinszkja. Mit jelent ez az egyén, az éppen azon a földdarabon álló - térdeplő - ember számára? Mit kezdhet azzal a ténnyel, hogy a föld, amíg, úgymond, senkié, addig soha nem tapasztalt szabadságot ad, de akaratlan "bitorlása" a legnagyobb rabságba taszíthat? Van egy pillanat, mikor a föld még nem kerül át "az egyik bitorló kezéből a másikba", ebben a pillanatban élhető át - Paszternak más háborús írásait is sokszor átható - dráma Dudorov nevű hőse számára: az orosz patriotizmus. A drámában szereplő Gordon a háborúban a láthatóvá tett valóságot üdvözli, és bármilyen rettenetes is ez a valóság, az évtizedes hazugságokhoz mérten mindenképp emberhez méltóbb. "A háború nemcsak a te fegyencsorsodhoz képest, hanem a mi egész előtte való életünkhöz képest […] tisztító viharként, friss légáramként, szabadulást ígérő fuvalomként tört be hozzánk" - mondja a regénybeli Gordon Dudorov barátjának. "Nemcsak a te helyzetedben lévők, hanem mindenki, mindenki, hátországban és fronton egyaránt, fellélegzett, teli tüdőből és mámorosan, igaz boldogsággal vetették bele magukat a rettenetes, halálos és megmentő harc kohójába."
     Csisztopolba számos írót telepítettek ki Moszkvából. Valóságos irodalmi élet zajlott ebben a kis tatár városban; Paszternak is felolvasást tartott drámájából. Ennek alapján van olyan feltételezés, mely szerint a dráma főhőse, Grunya Fridrih a híres partizánlány, Zoja Koszmogyemjanszkaja hőstetteihez hasonlókat hajt végre. Pedig közelebbi talán a párhuzam a regénybeli Gordon szerelme, Hrisztyina mártírhalála és Grunya lehetséges sorsa között. A drámában kibontakozni látszik Grunya és Dudorov szerelme - a szituáció felidézi Jurij Zsivago Lara és felesége, Tonya iránt érzett szerelmét, amelyben nem merül fel a kizárólagosság vagy a választás lehetősége sem. Zsivago alapvonásai közé tartozik, hogy semmiféle döntés nincs a kezében, érzelmi életében a legkevésbé. Nem fordul el a múlttól - Tonyától, ahogy a drámában Dudorov sem a feleségétől, Olgától -, és a jelent, a mindenkori háború múltat szétzúzó jelenét éppúgy elfogadja.
     A drámahős Dudorov egyébként is Zsivago közeli rokona. Erről leginkább Dudorov monológja, a dráma legszebb sorai tanúskodnak. A sorsszerűség elfogadásával, ember és természet sajátos egybeolvadásával, ugyanakkor határozott elkülönülésével is jellemezhető világképi hasonlóságot erősíti a monológot nyitó gondolat: a hamleti párhuzam. A költő Zsivago versesfüzetének nyitó darabjában Hamlet a XX. századi magányos orosz értelmiség jelképévé válik, Dudorov-Zsivago kérdése itt jut nyugvópontra.

---

Borisz Paszternak, 1953

---

ELŐZŐ oldal / E szám tartalma / Külföldi szerzőink / KÖVETKEZŐ oldal
Archívum / Nyitólap / Impresszum