SZEMLE
Jerzy Giedroyc
1906-2000
Szerkesztőt így még nem gyászoltak Lengyelországban. A száműzött államfőkhöz méltó mély tisztelet elsősorban nem a lapjának és kiadójának köszönhetően létrejött irodalmi értékeknek szól. Pedig… Negyven éve ő biztatta az Argentínában éledező Gombrowiczot arra, hogy próbálkozhatna a naplóírással, a részletek minden hónapban megjelenhetnek a Kulturában, később akár kötetről is lehet szó. Ő nyújtott menedéket a párizsi lengyel nagykövetségről menekülő Miłosznak, akit a londoni emigráció rovott múltú, rezsimpárti exdiplomataként próbált távol tartani a lengyel emigráció szellemi életétől. E két új szerzőjét egyszerre mutatta be lapja 1951. májusi számában.
Litvániai nemesi családból származott, neve a Pan Tadeusban is előfordul, de a szerkesztőn kívül más titulust nem használt. Akik ismerték, hercegként vagy állhatatos hercegként emlegették. Neki köszönhető, hogy az 1945 utáni lengyel emigráció a romantika korabeli Nagy Emigrációhoz méltó koherens szellemi alakzatot hozott létre. Nem volt ez újromantikus nosztalgia. A függetlenség elvesztésébe beletörődő szellemi kapituláció éppolyan távol állt tőle, mint a messianisztikus megalománia. A köréje szerveződő csoport hozta létre a keletlengyel emigráns politikai gondolkodást. Sosem fogadták el a hidegháborús tömbrendszer logikáját. Lengyelország keleti határain túl nem egy és oszthatatlan Szovjetuniót, hanem tetszhalott Litvániát, Belaruszt és Ukrajnát látott. A Kultura olvasói az ötvenes évek óta készülhettek arra a pillanatra, amikor végre megkezdhetik a párbeszédet ezekkel a szabaddá vált országokkal. A Jagelló Lengyelország föderatív eszméihez kötődő politikai gondolkodás évtizedeken át utópisztikusnak tűnt - ma már sokak által elfogadott külpolitikai stratégia.
Hetven évig volt szerkesztő. A háború előtt az új politikai elit kinevelését tekintette céljának. Hetilapja Polityka címmel jelent meg. A háború után, emigrációban már nem látta értelmét a napi politikával kapcsolatos tevékenységnek. A háború alatt, a szövetségesek oldalán harcoló lengyel haderő sajtóosztályán ismerte meg leendő munkatársait, akikkel fél évszázadon át egy fedél alatt élt és dolgozott. 1946-ban Rómában alapította az Instytut Literacki kiadót, majd Herling-Grudziński biztatására 1947-ben elindította a Kultura című negyedévi, majd havi folyóiratot. Az első szám Rómában, a második már a Párizs környéki Maisons-Laffette-ban jelent meg, akárcsak a 636., a 2000. szeptemberi szám.
A háború után sosem tért vissza Lengyelországba. Egész életét a Kulturának és az Instytut Literackinak szentelte. Ő maga - néhány rövid jegyzettől eltekintve - nem írt. Alig mozdult ki Maisons-Laffette-ból, ahol a szerkesztők szinte szerzetesi közösségben éltek.
1947-től 2000 szeptemberéig egyfolytában dolgozott a lapon. Szeptember elején rosszul érezte magát, hamarosan kórházba került. 14-ről 15-re virradóra, álmában, szívrohamban halt meg. Végakarata szerint halálával a Kultura megszűnik. A jó fél évszázados folyamatos jelen archívummá válik.
PÁLFALVI LAJOS
ELŐZŐ oldal / E szám tartalma / Külföldi szerzőink / KÖVETKEZŐ oldal
Archívum / Nyitólap / Impresszum