KÜLFÖLDI SZERZŐINK

GUILLAUME APOLLINAIRE (1880-1918) a XX. század egyik legjelentősebb francia költője. A század elejétől folyamatosan publikál novellákat is, amelyeket először 1910-ben gyűjtött egybe L'hérésiarque et Cie (A szektaalapító és tsai) című kötetében. A könyvet a Stock kiadó 1984-ben jelentette meg újra, az itt közölt írás eredeti címe La disparition de Honoré Subrac.

BERYL BAINBRIDGE angol írónő. 1934-ben született Liverpoolban. Pályáját színészként kezdte. Írni D. H. Lawrence hatására kezdett. Legfontosabb művei: Every Man for Himself és Young Adolf. Művei magyarul is jelentek meg. Jelen számunkban szereplő írásának eredeti címe: Clap Hands, Here Comes Charlie.

MARIO BENEDETTI olasz költő 1955-ben született Udinében. Bölcsésztanulmányait Padovában végezte, jelenleg Milánóban gimnáziumi tanár. Folyóiratot szerkesztett, könyvkritikákat írt, egy prózakötetet is publikált. A kortárs francia költészet, többek között Jean-Michel Maulpoix, Yves Bonnefoy és Georges Perros ismerője és fordítója. Versnyelve is rokon e költőkével, a száraz elméleti dikciót kerüli, szövegei álom és valóság határmezsgyéjére visznek, tűnődőek, színesek, egyszerűek, részvéttől átitatottak. Három verseskönyve jelent meg, a legutóbbi Il parco del Triglav címmel a Stampa kiadónál, 1999-ben. Itt közölt verseinek eredeti címe: Che cos 'č la solitudine, Quadri, Il parco del Triglav, Le vecchie donne della nostra casa.

JORGE LUIS BORGES (1899-1986) argentin költő, novellista és esszéíró, a XX. század meghatározó szellemi egyénisége. Válogatott művei öt kötetben jelentek meg magyarul. A metafora című írása angol nyelvű előadásként hangzott el a Harvard Egyetemen. Az előadás-sorozat teljes anyagá t az Európa Könyvkiadó adja ki.

LUIS MATEO DÍEZ 1943-ban született népszerű spanyol prózaíró. A közelmúltban több írását és egy Budapesten készült interjút is közölt folyóiratunk. Ebben a számunkban közreadott elbeszélésének Las nieves de Muanil az eredeti címe, a Los males menores című kötetében 1993-ban jelent meg.

GABRIEL FITZMAURICE ír költő 1952-ben született Moyvane-ben (Kerry megye). Szülőfalujában él, tanító a helyi iskolában. Több mint húsz kötetet jelentetett meg: angol és ír nyelvű versesköteteket, gyerekkönyveket, esszégyűjteményt, antológiákat. Zenész és énekes is, tradicionális ír zenét játszik. Költészete az ír népdal és népballada világában gyökerezik. Hangja áttetszően tiszta, versei az ír falu életéből merítik tárgyukat. Vállalt regionalizmusa a humánum, az elesettekkel, szenvedőkkel való szolidaritás kifejezése. A 2001 júniusában az Ír-Magyar Társaság által Budapesten rendezett Pánkelta Fesztivál vendége volt. Itt közölt verseinek eredeti címe: The Pregnant Earth, Two Brothers, Hunting the Wren.

LORAND GASPAR magyar származású francia költő. 1925-ben Marosvásárhelyen született. A háború egyik utolsó hulláma vetette Párizsba, ahol elvégezte az orvosi egyetemet. Ezután a jeruzsálemi, a betlehemi, majd a tuniszi francia kórházban dolgozott sebészként. Viszonylag későn, negyvenegy évesen tört be a francia irodalomba, első verseskötetéért (Le quatrieme état de la matiere (Az anyag negyedik halmazállapota) 1967-ben Apollinaire-díjat kapott, majd sorra elnyeri a legrangosabb költészeti jutalmakat (Párizs Városának Nagydíja, 1987, Mallarmé-díj, 1993, Nemzeti Költészeti Nagydíj, 1995, Költészeti Gon-court-díj, 1998). Műfordítóként is jelentős teljesítményt mondhat magáénak, nemcsak Szeferisz, Rilke és Lawrence verseinek átültetője, de Pilinszky lírája is neki köszönhetően találta meg méltó helyéta francia köztudatban. Fontosabb verseskötetei: Égée, Judée (Égei-part, Júdea. Gallimard, 1993), Sol absolu (Minden földek földe, Gallimard, 1978), Feuilles d'ob-servation (Lázgörbék, Gallimard, 1986). Magyarul megjelent munkái: Minden földek földje. Európa, 1986 (Tellér Gyula fordításában és utószavával), Az anyag negyedik halmazállapota. Múlt és Jövő, 1999. Fénnyel írni (Somlyó György fordításában), Orpheus, 2000. Legújabb kötete Patmos és eutres poemes (Patmosz és más versek. Gallimard, 2001) címmel látott napvilágot, az itt közölt verseket ebből válogattuk.

JÜRGEN HABERMAS (1929) német filozófus és szociológus. A göttingeni, a zürichi és a bonni egyetemen filozófiát, történelmet, pszichológiát, német irodalmat és közgazdaságtant tanult. Diplomamunkáját Schelling filozófiájáról írta. Frankfurtban Adorno tanársegédje lett, a társadalomkutatási intézet munkatársa. 1961-64 között Heidelbergen tanít, majd 1971-ben Horkheimer utóda Frankfurtban. 1971-től 1980-ig társigazgatója a technikai-tudományos világot elemző starnbergi tudományos központnak. 1982 óta ismét Frankfurtban tanít. Társadalomfilozófiája nagy hatással volt a baloldali értelmiségre. Magyarul olvasható művei: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása (Századvég és Gondolat Kiadó, 1993), Válogatott tanulmányok (Atlantisz, 1971), Filozófiai diskurzus a modernségről (Helikon, 1998).

TOM HUBBARD skót költő 1953-ban született, Kirkcaldyban él. Éveken át az edinburghi Skót Költészeti Könyvtár vezető könyvtárosa volt, tanított franciaországi és egyesült államokbeli egyetemeken és a budapesti bölcsészkaron is. Jelenleg az edinburghi Skót Nemzeti Könyvtár munkatársa. A 2001 júniusában az Ír-Magyar Baráti Társaság által Budapesten megrendezett Pánkelta Fesztivál vendége volt. Néhány verse magyarul a Nagyvilág 1996/9-10. számában jelent meg. Itt közölt versének eredeti címe: Fife Child in the Fifties, The Adopted Migrant, Western Carolina, La madre dei laghi.

FRANÇOIS MAURIAC (1885-1970) francia Nobel-díjas író. Magyarul majdnem minden műve olvasható. Lapunk legutóbb 19999/11. számában közöltük egy elbeszélését. Itt k özölt novellájának eredeti címe: Conte de Noël, a Plongées című kötetben jelent meg.

V. S. (VIDIADHAR SURAJPRASAD) NAIPAUL író, esszéista, publicista. Trinidadban született, indiai bevándorlók családjában. Tanulmányait Port of Spainben, majd Oxfordban végezte. Regényeiben, esszéiben, útleírásaiban a posztkoloniális társadalmakkal foglalkozik, meglehetősen kritikusan, amiért sokan, többek között a karibi térség másik kiemelkedő írója, Derek Walcott is elmarasztalta. Nai-paul, akinek stílusán leginkább Somerset Maugham és Joseph Conrad hatása érződik, a 2001. év irodalmi Nobel-díjasa. A Nagyvilág 1965/7. számában ismertettük írói működését. 1966/10. számunkban jelentettük meg My Aunt Gold Teeth c. elbeszélését, amelyet most újra közlünk. Két regénye jelent meg magyarul: A nagy folyó kanyarulataiban, Eva Pe-rón visszatér.

GEORGES PERROS francia költő, 1923-ban született Párizsban. Színésznek tanult (évfolyamtársa és barátja Gérard Philipe-nek), a Comédie Française társulatának művésze. 1950-ben megcsömörlik a színházi légkörtől, kilenc évvel később Bretagne-ban, Douarnez-ben telepszik le, ott él feleségével és három gyermekével, kiadói lektorként és egyetemi oktatóként dolgozik. verseit Poemes bleus (Gallimard, 1962) és Une vie ordinaire (Gallimard, 1967) című köteteiből vettük.

SUSAN SONTAG (1933) amerikai esszéista, kritikus és regényíró. Magyarul megjelent művei: A pusztulás képei (1971), A fényképezésről (1981), A betegség mint metafora (1983), Halálkészlet (1989), Az AIDS és metaforái (1990), A vulkán szerelmese (1994). Lapunk legutóbb 2001/3. számában közölte Walter Benjaminról szóló írását.

ANDRZEJ STASIUK (1960) lengyel prózaíró és költő az ország délkeleti zugában, Wolowiecben él. Egyik elbeszélése magyarul is olvasható a Nagyvilág 2000/9. számában.

PETER WATERHOUSE osztrák író, költő, 1956-ban született Nyugat-Berlinben, az NSZK-ban. Ausztriában nőtt fel. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Los Angelesben végezte, doktori munkáját Paul Celan költészetéből írta. Olaszból és angolból fordít. Fontosabb kötetei: Menz (1984, versek), Besitzlosigkeit Verzögerung Schwei-gen Anarchie (1985, elbeszélések), passim (1986, versek), Sprache Tod Nacht Aussen (1989, regény), Kieselsteinplan. Für die unsichtbare Universität (1990, regény), In Genesis-Geländer (1998, esszé Paul Celan költészetéről), Verloren ohne Rettung (1995, elbeszélések).

ADAM ZAGAJEWSKI (1945) lengyel költő, esszéista, regényíró. 1970-ben végzett a krakkói Jagello Egyetemen, a helyi Teraz (Most) csoport költőjeként, a '68-as nemzedék tagjaként kezdte pályáját. A hetvenes évek új típusú ellenzékiségét megteremtő szerzők a politikai mítoszokat romboló nyelvkritikai tevékenységet folytattak, a cenzúra által álcázott "nem ábrázolt világot" középpontba állítva következetes, leleplező realizmust hirdettek, elutasítva még a "szocparnasszizmusnak" nevezett apolitikus esztétizálást is. E szűkített poétikát a nyolcvanas évek közepén a Nagyvilág 1991/11. számában olvasható Együtt és egyedül című esszéjében utasította el. 1982-ben Párizsba emigrált, 1988 óta minden évben több hónapot tölt Houstonban, ahol szépirodalmat tanít az egyetemen. Néhány fontosabb verseskötete: Kommunika (Közlemény, 1972), Sklepy Mięsne (Húsboltok, 1975), List. Oda do wieloœci (Levél. Óda a sokasághoz, 1982), Jechać do Lwówa (Lvovba menni, 1985), Ziemia ognista (Tűzföld, 1994), Pragnienie (Szomjúság, 1999).

ALBERT, ZSUZSA- T. ERDÉLYI ILONA:Örökségünk a XIX. Századból.

APOLLINAIRE, GUILLAUME: Honoré Subrac eltűnése.

BAINBRIDGE, BERYL: Tapsoljukn, itt jön Charlie!

BENEDETTI, MARIO versei.

BORGES, JORGE LUIS: A metafora.

DÍEZ, LUIS MATEO: A Muanil hava.

FITZMAURICE, GABRIEL versei.

HABERMAS, JÜRGEN: Hit, tudás - megnyitás.

HUBBARD, TOM versei.

LACKFI, JÁNOS: Sivatagok találkozása.

LORAND, GASPAR versei.

LorandGaspar: Georges Perros levelezéséből.

MAURIAC, FRANÇOIS: Karácsonyi mese.

NAIPAUL, V.S.: Olvasás és írás.

NAIPAUL, V.S.: Aranyfog nagynéném.

PERROS, GEORGES versei.

SONTAG, SUSAN: Az ész szenvedélye.

STASIUK, ANDZEJ: Karácsonyi történet.

WATERHOUSE, PETER: Elvesztünk, nincs menekvés.

ZAGAJEWSKI, ADAM versei.