inaplo mutató

Külföldi szerzőink

ALAIN BESANÇON francia történész, a párizsi Institut des Hautes Études igazgatója. Itt közölt írása a Le Mal du siecle egyik fejezete. Legutóbb 2000/9-es számunkban közöltük a könyv egy másik fejezetét.

EWA BIEŃKOWSKA (1943) Párizs környékén élő lengyel eszmetörténész és esszéista. Francia irodalomtörténetet és kultúraelméletet tanít a Lubéini Katolikus Egyetemen, összehasonlító irodalomtörténetet az avignoni egyetemen. Jüngerről szóló írása a Spór o dziiedzictwo europejskie. Między œwięckim (1999, Az európai örökségért folytatott vita. A szent és a világi között) című esszékötetben jelent meg. Könyvei: Dwie twarze losu. Nietzsche - Norwid (1975, A sors két arca. Nietzsche - Norvid), W poszukiwaniu królestwa chłovieka (1981, Az ember országát keresve), Dane, odebrane (1985, Megadatott, elvétetett), Co mówiš kamiiienie Wennecji (1999, Mit mondanak Velence kövei).

BRUCE CHATWIN angol író, újságíró, utazó, 1941-ben született Sheffieldben. Magániskolái elvégzése után, tizennyolc éves korában a Sothebi’s aukciós háznál kezdett dolgozni Londonban. Később régészetet tanult. In Patagonia (Patagóniában) című első könyvével forradalmasította az útleírás műfaját, szétválaszthatatlanul vegyítve a tényeket a fikcióval. Ezt a fajta útleírást a brit nyelvterületen azóta is a “Chatwinesque” melléknévvel jelölik. The Songlines (Az énekvonalak) című könyvét Nagy-Britanniában útikönyvként, az USA-ban regényként adták ki. 1989-ben halt meg. E számunkban közölt művének eredeti címe: An Aesthete at War.

GUY GOFFETTE francia-belga költő 1947-ben született Jamoigne-ban. Egy ideig Belgiumban tanított, újabban a legrangosabb francia kiadó, a Gallimard szerkesztője. Többek között Mallarmé-díjjal és a Költészeti Triennálé Díjával jutalmazták, pár kötete bekerült a Gallimard rangos zsebkönyvsorozatába. Prózát is ír, Elle, par bonheur, et toujours nue (A nő, alkalmas pillanatban, s mindig meztelenül, Gallimard, 1998) című novelláskötete után a 2001-es év könyvújdonsága volt Gon-court-díjra is jelölt regénye, az Un été autour du cou (Egy nyár a nyakunk körül, Gallimard). Vízhalász című kötetét a Széphalom adta ki magyarul 1999-ben. Új versei az Un manteau de fortune (Szerencsekabát, Gallimard, 2001) című kötetben jelentek meg, az itt található is onnan származik, francia címe A la mémoire de W. H. Auden.

ERNST JÜNGER (1898-1998) német író, esszéista. Az első világháborúban önkéntesként vett részt, majd 1919-23-ig tisztként szolgált tovább. A húszas évek végén már elismert írónak számított, a hazafias jobboldal, a junker hagyományú arisztokratizmus reprezentáns alakja volt. Első regénye, az In Stahlgewittern (Acélzivatarokban) a nietzschei értelemben vett elit szempontjából beszéli el naplószerűen a háború tapasztalatát. 1933 után ugyanez a szemlélet tartotta távol a nácizmustól. A második világháborúban századosként szolgált, 1941-től Párizsban. A Hitler elleni merénykísérlet után leszerelték. A náci rezsim annak ellenére eltűrte, hogy Auf den Marmorklippen (1939, A márványszirteken) című allegorikus regényében egyfajta ellenálló magatartás példáját állítota fel. A regényt Goebbels 1940-ben betiltotta, miközben Ukrajnában szamizdatként napvilágot látott. Szerzője 1945 után hároméves szilenciumra kényszerült. 1949-ben jelent meg Heliopolis című utópisztikus naplóregénye, amelynek fiktív szerzője a minden eszme és törekvés hiábavalóságáról meggyőződött történész, Martin Venator. További fontos regényei ebből a korszakból: Strahlungen (1949, Sugárzások), Gläserne Bienen (1957, Üvegméhek), Jahre de Okkupation (1958, A megszállás évei). Kései korszakának jelentős alkotása a Die Zwille (1973, A csúzli) című regény, amelyben szakít műveinek addigi naplószerű-aforisztikus formájával, és egy nagy északnémet város első világháború előtti mindennapjaiban egy ép és rendezett világ képét tárja az olvasó elé.

ALAIN LANCE francia költő 1939-ben, Rouenban született. Első kötete, a Les gens perdus deviennent fragiles (Az elveszett emberek törékennyé válnak, Action poétique, 1970). Egy ideig Iránban, majd Németországban él, a német irodalom, többek között Volker Braun, Christa Wolf, Franz Fühmann fordítója, s francia költőket ültet át német nyelvre. Magyar és iráni költőktől is fordít, többek közt Tandori Dezső műveinek tolmácsolója, és Szávai Jánossal egy magyar költészeti antológiát is szerkesztett. A Maison des Écrivains (Írók Háza) igazgatója. Itt közölt verseit Temps criblé (Rostált idő, Obsidiane-Le temps qu’il fait, 2000) című gyűjteményes kötetéből vettük, eredeti címük Recher-chant un mot, Il y aurait donc..., Loin du Vietnam, Épitaphe, La vie se perdait, Budapest ‘84.

ÁLVARO MUTIS (1923) kolumbiai költő és prózaíró. Bogotában született, fiatalon több évig élt Belgiumban.1956-ban Mexikóban telepedett le. Először költőként jelentkezett, lapokat és rádióműsorokat szerkesztett. Tagja lett a Mito című folyóirat körül kialakult írócsoportnak, s azóta Gabriel García Márquez egyik legközelebbi íróbarátja. Életművéből kiemelkednek a korai verseskötetek (Los elementos del desastre, Resena de los hospitales de Ultramar) és a későbbi nagy regények (Ilona llega con la lluvia, La nieve del almirante, Un bel morir, Amirbar). Jelentős irodalmi kitüntetéseket kapott, a többi közt 1983-ban a kolumbiai Nemzeti Költészeti Díjat, 1989-ben a mexikói Villaurrutia- és a francia Médicis-, 1990-ben az olasz Nonino-díjat. 2001-ben Mutist Cervantes-díjjal tüntették ki. Magyarul eddig a Nagyvilágban jelent meg egy novellája (Mielőtt a kakas megszólal 1993/12.) és egy regényrészlete (A “Villa Rosa” lakói, 1996/5-6.).

JEAN-LUC OUTERS francia-belga regényíró 1949-ben született Brüsszelben. Köztisztviselőként dolgozik. Első regénye, a párizsi Gallimard-nál 1987-ben megjelent L’Ordre du jour a belga (és nem csak belga) bürokráciát figurázza ki finom iróniával, korántsem a leleplező fennkölt pózában tetszelegve. A kötetből Michel Khleiifi rendezésében film is készült. Második regénye, a Corps de métier (Munkabrigád, La Différence, 1992) meghozta neki a Rossel-díjat, az Avec le temps (Idővel, Labor, 1993), a La Place du mort, (Anyósülés, La Différence, 1995) és a La compagnie des eaux (Víztársaság, Actes Sud, 2001) pedig megerősítették helyét a kortárs francia-belga próza élvonalában. Ezek a könyvek nem csupán korunk hang- és hőszigetelt falak mögött élő, túlszervezett és mesterséges embertípusának, a homo burocraticusnak remek karikatúrái, de a szatirikus szándékon túlmenően személyes, olykor fájóan nosztalgikus, bensőséges portrét rajzolnak a nagyvárosok céljavesztett, kis rögeszméikben mégis teljességre törekvő lakóiról, megannyi személyes, diszkréten szenvedélyes karakter- és közérzetrajz. Magyarul a Nagyvilág 2000/9. számában jelent meg egy írása, Le Protocératops. Itt közölt írása a Corps de métier című regény egy részlete.

DIDIER POBEL francia költő 1952-ben született. Tanárként kezdi pályáját, majd újságírásból él Grenoble-ban. 1974 óta négy verseskötete jelent meg, köztük a Voronca-díjas Les Nulles parts (Seholok, Subervie, 1983) és a Lyon város Kowalski-díjával jutalmazott Liaisons intérieures et autres lignes (Belső kötelékek és egyéb vonalak, Cheyne, 1997), mely utóbbiból az itt közölt verseket vettük. Az eredeti címek: Le petit moteur, Confrontation avec une noix le soir en Dauphiné, L’ombre portée, Le bras meurtri, Petit voyage par temps clair.

ANNE SAUVAGNARGUES francia költőnő 1961-ben született, többek között a Le Serpent a Plumes és az Europe című rangos folyóiratokban publikált, kötetei is jelentek meg, mint például a Maudits Mots (Átkozott szavak, Seuil, 1996) vagy a La Nature (A természet, Desclée de Brou-wer). Itt közölt verseit az Action poétique folyóirat 2001-ben megjelent 163. számából vettük, a ciklus eredeti címe: Bleu.

HAL SIROWITZ (1949) amerikai költő. Queensben él, általános iskolai tanárként dolgozik. A New York-i Unbearables (Elviselhetetlenek) költészeti csoportosulás tagja. Hat kötete jelent meg, a legújabb címe: My Therapist Said (1998). Az itt közölt verseket a Mother Said (1996) címűből választottuk. Számos nyelvre lefordították, kötetének norvég kiadása több mint 30 000 példányban kelt el. Számos díjat kapott, a Nemzeti Művészeti Alap ösztöndíjasa, jelenleg Queens (New York) koszorús költője.

THOMAS STANGL 1966-ban született Bécsben, filozófiát és spanyol irodalmat tanult. A 90-es évek eleje óta publikál esszéket és recenziókat. Itt közölt írása a Kolik 15. számában jelent meg.

KARLHEINZ STIERLE német irodalomtörténész, romanista. 1936-ban született. A konstanzi iskola meghatározó professzora. Számos egyetemen oktatott, köztük a giessenin, a bochumin, és a karlsruhein. 1988-ban ő követte Hans Robert Jausst a konstanzi egyetem romanisztikai és általános irodalomtudományi intézetének élén. Részt vett a Poetik und Hermeneutik kutatócsoportjának munkájában, kiadója volt a Poetica című folyóiratnak, valamint a Sprache und Geschichte, illetve a Bild und Text című könyvsorozatnak. Jelentősebb munkái: Text un Handlung. Perspektiven einer systematischen Literaturwissenschaft (1975, Szöveg és cselekvés. Egy rendszeres irodalomtudomány perspektívái), Petrarcas Landschaften (1979, Petrarca tájai), Dimensionen des Verstehens (1990, A mérgezés dimenziói), Der Mythos von Paris (1993, Párizs mítosza), Ästhetische Rationalität (1997, Esztétikai racionalitás).

BESANÇON, ALAIN: A fizikai megsemmisítés technikái a XX. században.