KÜLFÖLDI SZERZŐINK

A szerkesztő ezúton mond köszönetet Germaine Goetzingernek, a Merschi Irodalmi Központ igazgatójának, valamint Frank Wilhelm irodalomtörténésznek, egyetemi oktatónak az életrajzi és lábjegyzetek elkészítésében nyújtott segítségükért.

ALPHONSE AREND (1907-1987) francia nyelvű luxemburgi író, irodalomtörténész. Párizsban, a híres Ulm utcai gimnáziumban végez, később hazájában franciatanárként dolgozik, majd miután látása megromlik, a luxemburgi oktatásügyi minisztérium tanácsosa. Számos kritikai és publicisztikai írást közöl különböző lapokban, ezeket a Reflets (Fénymorzsák, 1956 és 1966) két kötetében teszi közzé. Irodalomkritikusként Alain-Fournier regényének keletkezéstörténetét kutatja, s több tanulmányt ír hazája francia nyelvű irodalmáról. Hosszú éveken át az 1934-ben alapított Luxemburgi Francia nyelvű Írószövetség (SELF) elnöke. Itt közölt novellája az 1945-ben megjelent Le poudre aux yeux címadó darabja.

ANNE BERGER költőnő 1951-ben született Mondorf-les-Bains-ben. Franciául ír. Atlétaként részt vesz az olimpián, 1978-ban az év sportolónőjének választják hazájában. Bölcsésztanulmányai után a Luxemburgi Nemzeti Könyvtárban (BNL), majd a mondorfi termálfürdő adminisztrációján dolgozik. Keveset publikál, olykor luxemburgi képzőművészekkel együttműködve, kötetei közül a fontosabbak: La Loi blanche, (1975), Mon corps a deux (1978) és Au large de tes yeux (1985).

TONY BOURG (1912-1991) francia nyelvű luxemburgi irodalomtörténész. Gimnáziumi és főiskolai tanárként dolgozik, esszéivel, többek között a colpachi Mayrisch-kastély szellemi életét (a kastély úrnőjének, Alyne Mayrischnak rendszeres vendége és jó barátja volt többek között André Gide) és Victor Hugo ismétlődő luxemburgi tartózkodásait feldolgozó, valamint helyi szerzőkről írt tanulmányaival a modern luxemburgi irodalomtörténet úttörője. Az országot érintő utalások után nyomozva hihet etlenül gazdag anyagra bukkan a francia irodalomban, s vizsgálódásait mindig eleven stílusban tárja olvasói elé. Műveit számos folyóiratban és konferenciakiadványban publikálta, kötetbe gyűjtve közülük nem egy csak halála után, 1995-ben jelent meg a Recherches et Conférences littéraires című impozáns, nyolcszáz oldalas, állami kiadású gyűjteményben. Itt közölt írásának eredeti címe Quilles et quilleurs.

JUL CHRISTOPHORY történész 1939-ben született Luxembourg városban. Franciául és angolul ír. Angoltanári tanulmányai után a Luxemburgi Nemzeti Könyvtár igazgatója, majd az Európai Unió luxemburgi központjának igazgatója. Cikkei nagy részét angolul írja, de két filológiai alapossággal, szórakoztató stílusban papírra vetett, a luxemburgi identitással foglalkozó alapmű, a Les Luxembourgeois par eux-memes (A luxemburgiak önmagukról, 1978) és a Luxembourgeois, qui etes-vous? Échots et chuchotements (Kik vagytok, luxemburgiak? Suttogások és visszhangok, Guy Binsfield, 1984) szerzője is.

EDMOND DUNE (1914-1988) a francia nyelvű luxemburgi irodalom modern klasszikusa, író, költő, drámaíró. Mezőgazdasági tanulmányokat végez Belgiumban, a kötelező katonai szolgálat elől hazaszökik Luxemburgba, de a háború alatt mégis idegenlégiósként szolgál Algériában, Marokkóban és Tunéziában. Részt vesz a normandiai partraszállásban, Hollandia és Németország felszabadításában is. Később hazájában a rádió és a tévé munkatársa, ír, fordít, fest, és törvényszéki írásszakértőként dolgozik. Mintegy húsz verseskötete, több drámája, aforizmagyűjteménye és egy posztumusz novelláskötete is megjelenik. Magányos karakter, szellemi elődeinek Michaux-t, Ponge-ot vagy éppen Reverdyt tekinthetjük. A szürrealizmus hatása érzik merész képalkotásán, e módszerrel tágítja ki olykor sajátosan vidékies ízű és gyökrevontan egyszerű témái horizontját. Konokul visszautasította a talán legnagyobb franciaországi költői elismerést, az Apollinaire-díjat, élete végén elfogadta viszont hazája kitüntetését, a Batty Weber-díjat (198 7). Válogatott verseit 1974-es Des Rives de l'aube aux rivages du soir (A hajnali parttól az esti partokig) című kötetében tette közzé. Itt közölt szövegei az általános kritikusi vélemény szerint költői termése legjavát tartalmazó, 1973-as Poemes en prose (Prózaversek, Naaman, Ottawa), valamint a Patchwork (Phi, 1989) című novelláskötet darabjai közül valók, eredeti címük La brouette, La toux, Le collectionneur de pavés, illetve Le voyage en Amérique.

JOSÉ ENSCH költőnő 1942-ben született. Francia nyelven ír. Gimnáziumi tanárként dolgozik, Gisele Prassinos és Edmond Dune bátorítják. Keveset publikál, mégis a hazájabeli líra egyik legjelentősebb alkotójaként tartják számon. Kötetei: L'Arbre (A fa, 1984), Ailleurs, c'est certain (A máshol bizonyosabb, 1985), Le Profil et les ombres (Arcél és árnyak, 1995). 1998-ban megkapta a Servais-díjat, az egyik legrangosabb luxemburgi irodalmi kitüntetést. Itt közölt versei a Dans les Cages du vent (A szél kalitkáiban, Phi, Echternach, 1997) című kötetben jelentek meg.

NICO HELMINGER költő, író, színpadi szerző 1953-ban Differdange-ban született. Németül és luxemburgi nyelven ír. Germanisztikát, romanisztikát és színháztudományt tanult Luxembourgban, Saarbrückenben, Nyugat-Berlinben és Bécsben. Egy ideig Párizsban, majd Münchenben élt, jelenleg visszatért hazájába, és szülővárosában Esch-sur-Alzette-ben le. Számos hangjátékot és színdarabot írt. Fontosabb kötetei: einer blättert im fahndungsbuch (valaki lapozgat a körözési könyvben, versek, 1979), e rosa dräieck (egy rózsaszín háromszög, elbeszélés, 1979), autogramm (színmű, 1986), happy birthday (színmű, 1986), landschaft mit seilbahn (Tájkép kötélpályával, versek, Phi, 1986), Patton & Co (versek, Phi, 1992). Többször elnyerte Luxemburg Nemzeti Irodalmi Díját.

LÉOPOLD HOFFMANN költő, író, kritikus 1915-ben született Clervaux-ban. Németül ír. Tanulmányait Luxembourgban, Párizsban, Bonnban, Leuwenben é s Amszterdamban végezte, 1979-es nyugdíjaztatásáig német nyelvet és irodalmat tanított gimnáziumban, illetve főiskolai kurzusokon, írók, költők nemzedékei voltak a tanítványai. Egyebek közt szatírák, rádiójátékok, aforizmák, irodalomtörténeti munkák szerzője. Életművéért megkapta a Batty Weber-díjat, hazája legnagyobb irodalmi kitüntetését. Újabb kötetei: Gebrochener Zeitschein, (Az idő megtört fénye, 1993), Der Pelz der Reisswölfe (kb. A farkasológép/kártológép bundája, 1997), Vor offenem feuer (Szabad tűznél, 1999). Itt közölt verseit az Anthologie luxembourgeoise című kötetből fordítottuk (Écrits des Forges-Phi, 1999).

LEX JACOBY író, Junglinsterben született 1930-ban. Németül ír. Gimnáziumi tanár, pályáját egy francia nyelvű verseskötettel kezdi. A legjelentősebb luxemburgi német nyelvű prózaírók között tartják számon, tucatnyi könyve, regénye, naplójegyzetei, illetve novelláskötete jelent meg, utóbbiak közül legjelentősebbek a Nachts gehen die Fische an Land (1980), a Der fromme Staub der Feldwege (1990) és a Wasserzeichen (Cahiers Luxembourgeois, 1995). Itt közölt elbeszélése eredeti címe: Abschied vom Tiger.

PIERRE JORIS költő, prózaíró, publicista, műfordító 1946-ban született Strasbourgban. Tizenkilenc éves korában elhagyja Luxemburgot, Párizsba, az Egyesült Államokba, Londonba, majd Algériába utazik. Jelenleg New Yorkban él, az albanyi egyetem tanára. A Sixpack Magazine című irodalmi lap szerkesztő-je. Verseit angolul írja. Költő, fordító, kiadó. A francia Centre National de Lettres díjazottja, luxemburgi kitüntetések birtokosa. Több mint húsz kötete jelent meg, válogatott versei Breccia, selected poems, 1972-1986 (Phi és Station Hill Press, Echternach-Barrytown, N. Y., 1987) címmel, újabb versei a The Irritation Ditch kötetben (Paranthesis Press, San Diego, 1990) láttak napvilágot. Paul Buckkal közösen francia nyelvű antológiát szerkesztett a kortárs angol költészetből (1984), Jean Portante-tal világköltészet i válogatást (1987), Jerome Rothenberggel pedig a Poems for the millenium (2000) két vaskos kötetét állította össze. Paul Celan, Tristan Tzara, Philippe Sollers, Michel Deguy, Edmond Jabes, Kurt Schwitters műveit fordította angolra, Jack Kerouac, Sam Shepard, Gregory Corso és mások írásait franciára.

ROLPH KETTER író 1938-ban született Dudelange-ban. Németül ír. Kiadói munkatársként, újságíróként dolgozik Esch-sur-Alzette-ben. Számos prózakötete jelent meg, köztük az Auf der Unglückswiese (Baljós földeken, 1988) és a Niemannsland (Senki földje, 1989), melyért a Nemzeti Irodalmi Díjjal jutalmazták. Itt közölt novellája Wie klein ein Korb Erde auch sein mag címmel látott napvilágot a Mondorfi Irodalmi Napok 1999-es antológiájában.

NIC KLECKER költő, író, irodalomtörténész 1928-ban született Brandenbourgban. Franciául ír. Franciatanárként dolgozik, az Amnesty International luxemburgi szekciójának alapítója és elnöke. Publicistaként a Letzeburger Land és a Tageblatt munkatársa. Hazája egyik első modern költője, Paul Palgen műveit rendezi sajtó alá, Edmond Dune és Marcel Noppeney költészetével foglalkozik. Les Crevasses du chemin (Az út hasadékai, 1983), Dans le Désert du temps (Az idő sivatagában, 1987) és a Les Dormeurs (Alvók, 1991) című verseskötetei után, 1997-ben jelent meg Les Créneaux du souvenir (Az idő oromzata, Les Cahiers Luxembourgeois) című emlékfüzérkötete, melyben gyerekkora falusi környezetét idézi meg rövid prózai szövegekben. Az itt közölt szövegek e kötetből valók.

ANISE KOLTZ költőnő 1928-ban született Luxemburg-Eichben. Francia, német és luxemburgi nyelven ír. 1963 és 1974 között megszervezi (majd húsz év műszünet után újraindítja) a Mondorfi Költészeti Napokat, amelyeknek többek között az akkor még kevésbé ismert Thomas Bernhardt vagy Alain Bosquet is meghívottja. Családanyai hivatása, három gyermeke mellett németül kezd publikálni, majd férje halála után meghasonlik e nyelvvel, és franciára "vált". A párizsi M allarmé Akadémia tagja, magáénak tudhatja a luxemburgi kormány díját (1962) a francia Claude Sernet-, Jean Malrieu-, illetve Blaise Cendrars-díjat (1981, 1991 és 1992) és a Strugai Nemzetközi Költőfesztivál díját (1994) egyaránt. 1996-ban elnyeri a Batty Weber-díjat, hazája legrangosabb irodalmi kitüntetését. Kötetei lakonikus, többnyire a személyes gyász, létfájdalom és metafizikai vívódás motívumait feldolgozó szövegekből álló szvitek. Tucatnyi, olykor kétnyelvű verseskönyve látott napvilágot, köztük a Fragments de Babylone (Babiloni töredékek, Fagne, 1974), a Souffles sculptés (Kőbe faragott leheletek, Guy Binsfield, 1988), a Chants du refus I-II. (A lemondás dalai, Phi, 1993 és 1995) vagy a Le mur du son (Hangokból épült fal, Phi, 1997). Válogatott verseit a Le paradis brule-ben (Ég a Paradicsom, Différence, 1998) gyűjtötte egybe.

ALBERT MAMBOURG író 1943-ban született Diekirchben. Párizsban végzi orvosi tanulmányait, Bécsben, Montreux-ben dolgozik, majd Svájc német területén lesz egy nőgyógyászati klinika vezetője. Két franciául, Párizsban kiadott regénye után (Approches - Közelítések, Debresse, 1973; Le Crime parfait - A tökéletes bűntény, Debresse, 1975) áttér a német nyelvre, színdarabok és kabaréjelenetek szerzője. Luzern kanton irodalmi díjával jutalmazták. Legutóbbi kötete Lise endlos lieben (Lise vég nélkül szeret) 1999-ben jelent meg a Fouqué kiadónál (Egelsbach).

ROGER MANDERSCHEID író, költő, esszéista, drámaíró, műfordító, képzőművész 1933-ban született Itzigben. Luxemburgi és német nyelven ír. A hazája dialektusát irodalmi idiómává emelő, lázadó nemzedék egyik legmarkánsabb tagjaként tartják számon. A Kulturális Minisztérium munkatársa, a luxemburgi írószövetség tiszteletbeli elnöke. 1990-ben életművéért hazája legmagasabb irodalmi kitüntetésével, a Batty Weber-díjjal jutalmazták. Néhány könyvcím: Statisten (Statiszták, drámák, 1970), Die Dromedare (Dromedárok, regény, 1973). Schacko Klak cím ű kortárs klasszikus regénye három kiadást ért meg (1988, 1989 és 1991), film is készült belőle.

FÉLIX MOLITOR költő 1958-ban született Luxembourgban. Franciául ír. A strasbourgi egyetemen végzett, gimnáziumi franciatanár, a Kulturális Minisztérium munkatársa, az Estuaires című folyóirat szerkesztője. Öt kötete jelent meg, köztük a Les deux ailes du chant (A dal két szárnya, Phi, 1998), a fotográfus Joseph Tomassinivel közösen készített Bris de partance (Indulás roncsai, Schortgen, 1999) vagy a Mémoire de cristal (Kristályemlékezet, Phi, 2000). 1998-ban elnyerte a jelentős Tony Bourg-díjat.

JEANNE MULLER-GRANDWOHL (1894-1964) írónő, franciául írt. Tanítónőnek tanul a fővárosban, a háború alatt önkéntes ápolónő. Novelláit és naplóját fia, Georges Erasme író és pszichiáter jelentette meg De Friedland au Blizkrieg, 1807-1940 (Friedlandtól Blitzkriegig) című memoárkötetében. Itt közölt írása a Pays clément dans la fureur des vagues - Les femmes écrivent au Luxembourg (Nyugodt ország a hullámok ostromában, Luxemburgi írónők) című antológiában jelent meg 1993-ban.

PAUL PALGEN (1883-1966) a XX. század eleji luxemburgi irodalom egyik legjelentősebb alakja. Családja Belgiumba költözik, ő ott végzi gépészmérnöki tanulmányait. A németországi Dessauban kap állást, ám kémkedés vádjával elbocsátják. Családja leuweni házát a német offenzíva idején, 1914-ben lerombolják. E körülmények erősítik a francia nyelvhez való kötődését, illetve a némettől való idegenkedését. Visszaköltözik szülőhazájába, ahol családot alapít, s a legnagyobb, nemzetközi hírű acélkonszern, az Arbed munkatársa lesz. 1920-ban a cég Brazíliába küldi, hogy új kirendeltséget hozzon létre, s az ott töltött tizennyolc hónap alapvető hatással lesz Palgen költészetére. 1925-ben a belgiumi Liege-ben telepszik le, és ott él majd haláláig. Franciául ír, már huszonegy évesen publikál. 1907-1908-ban részt vesz a modernista, szatirikus és társadalomkritikai irodalmi lap, a Floréal szerkesztésében. Kilenc kötet e jelent meg, költemények és próza vegyest, klasszikussá mindenekelőtt Guanabará la Baie aux trois cent soixante îles (Guanabará, a háromszázhatvan szigettel népes öböl, 1933) című versgyűjteménye avatta. 1954-ben ő kapja első ízben a Luxemburgi Írószövetség (SELF) harmadévi díját, de magáénak mondhatja a párizsi Költészet Háza Van Lerberghe-díját és a Simon Bolivar-díjat is. A monografikus igényű bevezető tanulmánnyal ellátott, költői életművéből legbőségesebben válogató kiadás 1994-ben jelent meg Nic Klecker gondozásában. Az itt közölt novellát a Les Cahiers Luxembourgeois 1996/3-as számában találtuk.

JEAN PORTANTE író, költő, műfordító, drámaíró, kritikus és szerkesztő 1950-ben született Differdange-ban. Franciául ír, az újabb luxemburgi irodalom egyik legtermékenyebb, nemzetközileg legismertebb alkotója, dinamikus szervezőegyéniség. Olasz emigráns családba születik, a nyelvi sokszínűség így még az átlagosnál is jobban rányomja a bélyegét életére. A franciaországi Nancyban végzi egyetemi tanulmányait, majd különböző luxemburgi gimnáziumokban dolgozik franciatanárként. Hol hazájában, hol Párizsban vagy Brüsszelben él. Rádiós szerkesztőként, a legrangosabb hazájabeli kiadó, a Phi remek költészeti sorozatának, a Graphitinek összeállítója, a Tageblatt könyvmellékletének főszerkesztője, az újraindult Mondorfi Nemzetközi Irodalmi Napok szervezőbizottságának elnöke, az Európai Költészeti Akadémia alapító tagja. Azon kevesek egyike, akik hazája német és angol nyelvű irodalmát franciára fordítják, nevéhez fűződik többek között Guy Rewenig alapregényének (Mass mat dräi Hären) francia változata (La cathédrale en flammes - A lángoló katedrális, 1997), illetve egy átfogó luxemburgi költészeti antológia fordítása-szerkesztése (1999). Számos alkalommal tolmácsolta angol és dél-amerikai alkotók műveit is. Feu et Boue (Tűz és sár, 1983) című első verseskötete óta számos újabb látott napvilágot, köztük a kubai tartózkodását megörökítő Ex-Odes (Ex-ódák, 1991), az Ouvert f ermé (Tárva-csukva, 1994) vagy a Point (Pont/Egyáltalán nem, 1999). Regényíróként elsősorban az Un deux cha-cha-cha (Egy-két-csa-csa-csa, 1990), legfőképpen pedig monumentális luxemburgi identitásregénye, a La mémoire de la baleine (A bálna emlékezete, 1993, második kiadás 1999, Phi-Le Castor Astral-XYZ, Echternach-Bordeaux-Québec) teszi ismertté. Verseit az Effaçonner (kb. Szétcizellálni, Phi, 1996) című kötetből vettük.

MICHEL RAUS költő 1939-ben született Remichben. Német nyelven ír. 1987 óta a luxemburgi RTL csatorna kulturális szerkesztője. Számos német, osztrák és svájci lapban publikál. Néhány verseskötetcím: Oktav der Spazierganger, Licht der Schatten, Verse für einen Gefolterten. Itt közölt versei a Mondorfi irodalmi napok Anise Koltz és Jean Portante szerkesztette 1995-ös antológiájában jelentek meg.

GUY REWENIG író, drámaíró, esszéista 1947-ben született. 1984-ig Esch-sur-Alzette-ben dolgozott tanítóként, ma Nospeltben él, szabadúszó író. Németül, luxemburgi nyelven és franciául ír. Regényei közül a Mass mat dräi Hären (Hárompapos mise, 1989) egy fokozatosan konformizálódó baloldali értelmiségi és nagyzási hóbortban szenvedő édesanyja (aki az amúgy antiklerikális munkás édesapának hárompapos gyászmisét akar rendezni a főváros katedrálisában) közötti konfliktusra épül, és egy egész generáció küzdelmeinek, benső vívódásainak látlelete, alapvető identitásregény, mely ráadásul luxemburgi nyelven íródott. Roger Manderscheiddel és Nico Helmingerrel együtt ahhoz a generációhoz tartozik, amely a németről luxemburgi nyelvre átváltva modernre hangszerelte az addig szinte csak szóban használt dialektust. Mint megannyi más kollégája, ő is alkot a szintén luxemburgi nyelvű, szatirikus, aktualitásokra érzékenyen reagáló kabaré műfajában. Önmagát mint "a luxemburgi nyelvű irodalom fenegyerekét" határozza meg, identitásesszéit, hazája begyöpösödött, kispolgári mentalitását ostorozó cikkeit vitriolos stílusban írja, olykor a cinizmustól sem riad vis sza. Franciául több színművet és tanulmányt írt, és első verseskötete is ezen a nyelven jelent meg (Projet pour une Guerre perdue d'avance - Egy előre elvesztett háború terve, 1978). Nemrégiben kötetbe gyűjtve jelentette meg színműveit Ventilator (Ventilátor, 1999) címmel. Itt közölt novellája a Frontiere belge, Histoires d'eaux (Belga határ, Vízi történetek, Le Castor Astral, 1998) című antológiában látott napvilágot Cala-mités d'un petit combat pour l'acces a la mer címmel.

PAUL RICOEUR kanadai származású francia filozófus 1913-ban született, a XX. század egyik jelentős gondolkodója. Itt közölt írása Wolfgang Osterheld Portraits, Regard sur la création au Luxembourg (Portrék, Pillantás a luxemburgi művészvilágra, Phi, 1995) című fotóalbumának előszavaként jelent meg A la recherche du visage humain címmel.

NICOLAS RIES (1876-1941) író, esszéista. Tanulmányait Párizsban és Münchenben végzi, latint és franciát tanít Diekirchben, majd a luxemburgi ipari és kereskedelmi iskolában. Liberális közéleti emberként küzd a széles körű alapfokú iskolázás bevezetéséért. Az 1923-ban alapított, alapvető jelentőségű Les Cahiers luxembourgeois főszerkesztője, míg a lapot 1940-ben be nem tiltják a németek. A háború alatt tüdőrákban hal meg. Pályája elején németül publikál, de hamar áttér a franciára. Nagy szerepe van hazája természeti, építészeti értékeinek, művészi és néprajzi érdekességeinek lajstromba vételében, erről tanúskodik 1928-as Le Beau Pays de Luxembourg (Luxemburg szép tájai) című műve is. Irodalmi-turisztikai tevékenységéért 1937-ben kitüntetéssel jutalmazzák. Az 1930-as években két vidéki környezetben játszódó regényt publikál (Le Diable aux champs - Ördög a mezőkön, 1936; Sens unique - Egyirányú utca, 1940). Legjelentősebb munkája az Essai d'une Psychologie du Peuple luxembourgeois (Tanulmány a luxemburgi nép pszichológiájáról, Schroell, Diekirch, 1911, második kiadás: 1920), melynek itt közölt fejezete eredetileg a L'indivi dualisme et l'instinct social címet viselte.

LAMBERT SCHLECHTER író, költő 1941-ben született Luxemburgban. Filozófia- és franciatanárként dolgozik Echternachban. Első két kötetét németül publikálja, később viszont már csak franciául ír. A luxemburgi írószövetség és a Nemzeti Könyvbizottság elnöke. Naplószerű lírájában és prózai jegyzeteiben egyaránt kegyetlen önvizsgálatról és fájdalmasan szkeptikus gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot. Művei közül a La muse démuselée-t (kb. Gúzsbakötetlen múzsa, 1989), Le Silence inutile-t (Hasztalan csend, 1991), a Ruine de parole-t (Szó-romok, 1993) és a Honda rouge et 100 pigeons-t (Piros Honda meg 100 galamb) emelnénk ki. Itt közölt versciklusa Ici c'est comme nulle part címmel jelent meg a Poete toi-meme (Költő vagy te is, Le Castor Astral, 2000) című antológiában.

ANNE SCHMITT írónő, kritikus 1953-ban született. Balett-táncosnői pályafutása után a képzőművészet iránt érdeklődik, művészeti kritikákat ír, nemzetközi tánctalálkozók krónikása, különböző luxemburgi lapoknak dolgozik németül és franciául. Vonzódik a keleti kultúra iránt, az álszent kispolgári morál fellazulásának, élhetővé oldásának lehetőségét a fantáziában látja. Ennek szellemében születnek hosszabb-rövidebb elbeszélései (Le Destin d'un philatéliste, Nectar de Madagascar - Egy bélyeggyűjtő életútja, Madagaszkár nektárja 1997). Újabban egyre inkább a vizuális művészetek (fotó, képzőművészet) és az irodalom összekapcsolása felé keresi útját, L'Eau du crocodile (A krokodil vize, 1998) című, Joseph Tomassini fotográfussal közösen készített könyvében e kettő összefonódik. Itt közölt novellája, a Les Blancs, Shampooings et Chagrins (Sampon és senyvedés, Les Cahiers Luxembourgeois, 1996) című, Moritz Ney festőművész illusztrálta kötetében jelent meg.

MICHELE THOMA költőnő, prózaíró 1951-ben született Luxembourgban. Bécsben él, és németül ír. Több kötete jelent meg Luxemburgban, luxemburgi és osztrák lapok rendszeres munkatársa. Ő í rta a szövegét a luxemburgi Viandenben 1998-ban bemutatott Icarus, Lustige Witwe (Ikarosz, Víg özvegy) című multimédia-produkciónak. Kevés kötete jelent meg, a két legutóbbi: Das Blaue vom Himmel (A csillagot az égből, 1987), Ernst des Lebens (A lét komorabbik oldala, 1989). Itt közölt verseit az Anthologie luxembourgeoise című kötetből fordítottuk (Écrits des Forges-Phi, 1999).

LILIANE WELCH 1937-ben született, Esch-sur-Alzette-ben. Tanulmányait Európában és az USA-ban végezte. 1967-ben Kanadába költözött, de minden nyáron visszatér Olaszországba, a Dolomitokba, hegyet mászni. Angolul ír, tizenhét verseskötete jelent meg, köztük a két legutóbbi, a The Rock's Stillness (A szikla csendje, Borealis, Québec, 1999) és az Unlearning Ice (Elfelejtett jég, Borealis, Québec, 2001). Többek között az Alfred Bailey-díj kitüntetettje (1986). Esszéistaként Baudelaire, Mallarmé, Rimbaud és Butor költészetével foglalkozik, válogatott tanulmányai és kritikái az 1988-as Seismographs című kötetben jelentek meg. Sackville-ben él (New Brunswick), és az ottani Mount Allison Universityn tanít. Itt közölt verseit a Fire to the Looms Below (Ragweed Press, Charlottetown, 1990) című kötetből vettük.

AREND, ALPHONSE: A porhintés.

BERGER, ANNE versei.

BOURG, TONY: Teke és tekézők.

CRISTOPHORY, JUL: Kik vagytok, luxemburgiak?

DUNE, EDMOND: Utazás Amerikába.

ENGEL, MARCEL: A sarki bisztró dicsérete.

ENSCH, JOSÉ versei.

HELMINGER, NICO versei.

HOFFMANN, LÉOPOLD versei.

JACOBY, LEX: Búcsú a tigristől.

JORIS, PIERRE versei.

KETTER, ROLPH: Lehet egy kosár föld bármily kevés.

KLECKER, NIC: Kisprózák.

KOLTZ, ANISE versei.

LACKFI, JÁNOS: Luxemburg - bennem.

MAMBOURG, ALBERT: A tökéletes bűntény.

MANDERSCHEID, ROGER versei.

MOLITOR, FÉLIX versei.

MULLER-GRANDWOHL, JEANNE: Rumelange és Luxembourg 1900 körül.

PALGEN, PAUL: Maria de Jesus.

PORTANTE, JEAN versei.

RAUS, MICHEL versei.

REWENIG, GUY: Egy darabka tengerpartért folytatott harc viszontagságos története.

RICOEUR, PAUL: Az emberi arc felfedezése.

RIES, NICOLAS: Individualizmus és társadalmi ösztön.

SCHLECHTER, LAMBERT versei.

SCHMITT, ANNE: Fehér lapok.

THOMA, MICHELE versei.

WELCH, LILIANE versei.

KARÁCSONYI VÁSÁR A SZERKESZTŐSÉGBEN! AMÍG A KÉSZLET TART.
Egy kötet ára 600 Ft

RIMBAUD ABESSZÍNIÁBAN - Esszék     600 Ft

PARKMOTÍVUMOK ELLENFÉNYBEN Modern svéd elbeszélések     600 Ft

IGNAZIO SILONE: A titok     600 Ft

MIGUEL DE UNAMUNO: Öt kisregény      600 Ft

ITALO CALVINO: Marcovaldo avagy a városi évszakok     600 Ft

MISIMA JUKIO: Egy maszk vallomása     600 Ft

ALBERT CAMUS: A lázadó ember     600 Ft

JANET MALCOLM: A hallgatag asszony (Sylvia Plath)     600 Ft

JOSÉ ORTEGA Y GASSET: Hajótöröttek könyve - Esszék     600 Ft

GERMÁN ARCINIEGAS: Eldorádó délibábja - Esszék      600 Ft

DECEMBERBEN JELENIK MEG:

BÁLINT PÉTER: Nyílt kártyákkal -Esszék, tanulmányok     1000 Ft

ALFONSO REYES: Amerikai capriccio     1000 Ft

VITALIJ SENTALINSZKIJ: A KGB IRODALMI ARCHÍVUMA     2000 Ft

Megrendelés, vásárlás a szerkesztőségben: 1146 Budapest, Hermina út 57-59. Tel./Fax: 363-06-21, kedd, szerda, péntek 11-14 óra között. Kérésre címére elküldjük a könyveket.